Múlt és Jövő plusz a szerelem 9.

(Bella szemszöge)

-Haza mentek és egy bizonyos Esme nevű nőt hoznak, ide azt mondták-

-Na már csak ez hiányzott.-

-Miért ki az Esme?-kérdezte Heather kíváncsian.

-Ő Edward édesanyja és Amy nagymamája-mondtam majd lehuppantam egy székre.

-És mért ba hogy ő ide jön-kérdezte lányom értetlenül.

-Tudod Heather Esme számomra nagyon sokat jelentett és még jelent most is és hogy újra láthatom az számomra öröm de egyrészt félek is hogy nem lesz erőm és a magam köré épített fal egyszer csak leomlik.-suttogtam és ha tudtam volna akkor most sírtam volna.

-Nyugi anya. Ennyire csak nem lehet rossz a dolog. Ahogy elnéztem a két lány Alice és Rose nagyon, örültek neked. És a doki és Edward is-mondta lányom nyugtatás képen de én még inkább zaklatott lettem.

-Nem hiszem hogy Edward annyira örült nekem. Hisz te is láttad hogy egy másik nővel csókolozott.-mondtam majd fel álltam, és el kezdtem járkálni.

-Jaj anya ne csináld. Látni lehetett köztetek, hogy még mind ketten teljesen egymásba vagytok habarodva.-mondta mire nálam elszakadt a cérna.

-Heather ami 4 ével ezelőtt történt soha de, soha nem fog meg történni, ha rajtam múlik. Elhagytak és az érzéseimmel, nem törődtek. Te nem tudhatod hogy milyen voltam.-ordítottam mire minden szempár rám és lányomra szegeződött.

-Igazad van én, nem tudhatok SEMMIT.-ordította Heather majd ki rohant a korházból.

-Elnézést.-mondtam majd emberi tempóban Heather után futottam.

-Hé Heather várj. Kérlek szépen álj meg. Amit mondtam nem gondoltam komolyan. Kérlek, várj-ordítottam de miután rá jöttem hogy lányom az istennek sem fog meg állni így abba hagytam a futást és szépen lassan el indultam vissza a korházba. Nem figyeltem előre így azt sem vettem észre, hogy előttem valaki áll csak akkor mikor neki mentem.

-Hogy az a………-kezdtem volna káromkodni, de egy erős kéz a számra tette kezét. Mikor fel pillantottam meg győződtem róla, hogy Edward az.

-Fel ébredt és téged szeretne-mondta szárazon majd le, vette kezét a számról és szemeimbe nézett minek következtében én is bele, néztem szemébe.

-Köszönöm hogy szóltál.-mondtam majd szemeitől elszakadva el indultam Amyhez. Miközben mentem az üveg ablaknál meg álltam és benéztem. Kisebb meglepetésemre három számomra nagyon is ismerős volt bent. Alice, Rose és Esme. Csak figyelték a kislányt de, ahogy elnéztem egyikük, se mert nagyon hozzá nyúlni. Ahogy Amyre pillantottam ő is csak figyelte a számára három vadidegen nőt. Párat pislogott majd felém nézett és ezzel el érte, azt hogy a bentlévők is rám nézzenek. Mind a hármójuk szeme csillogott a boldogságtól és a meghittségtől. Rájuk mosolyogtam majd azt ajtó felé vettem az irányt. Mikor kezem a kilincsre tettem egy mély levegőt vettem majd benyitottam. Esme amint meg pillantott az ajtó mögött egyből oda jött hozzám és meg ölelt.

-Jaj édes kincsem. Annyira de annyira hiányoztál-mondta majd szorosan meg ölelt és egy puszit nyomott arcomra.

-Szia Esme-mondtam majd szorosan meg öleltem Esmét. Nagyon boldog voltam, amit a körülöttem növekvő vörös rózsabokor is bebizonyított.

-A francba-mondtam majd elengedtem Esmét ölelésemből és ki léptem a körülöttem növekvő rózsabokor közül.

-Anyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú-húzta el Amy nyávogását. Fejem felé fordítottam majd oda mentem hozzá és ki vettem az ágyból mivel ennyit meg engedett Carlisle. Meg pusziltam forró homlokát majd szorosan magamhoz öleltem.

-Kik azok a csinos nénik-kérdezte mosolyogva Amy mire én fejem az említettek felé fordítottam és elmosolyodtam. Esme, Alice és Rose is elmosolyodott és mintha mindhármojuk meg is hatódott volna.

-Ő Esme-

-És ők, pedig Rosalie és Alice-mondtam. Amy el kezdett kapálózni kezembe ezzel jelezve, hogy ő most azzonal azt szeretné, hogy tegyem le. Eleget tettem kérésének és letettem. Mikor lábai elérték a földet ő egyből oda rohant Aliceékhez majd előttük meg torpant és hátra fordult. Miután bólintottam ő mindhármojukat meg ölelte.

-Látszik, hogy a te lányod-mondta Esme miközben karjaiba vette Amyt. Ezen elmosolyodtam. Boldogságomból a telefon csörgése szakított ki. Ki vettem zsebemből majd miután meg nyomtam a „fogadás” gombot bele szóltam.

-Halló-

-Bella te vagy az-

-Igen Emma. Miért hívtál?-

-Itt van Heather és beszélni szeretne veled-

-Add oda neki a telefont.-

-Anyu-

-Igen én vagyok.-

-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiekért-

-Nincs semmi baj de, szeretném, ha visszajönnél ide a kórházba-

-Oké szeretlek, szia-

-Én is szeretlek-mondtam majd visszatettem zsebembe a telefont.

-Anya éhes vagyok-szólalt meg Amy egy hosszas csönd után. Oda sétáltam Esméhez majd átvettem Amyt és visszatettem az ágyba.

-Csak emberi ételt ehetsz-mondtam miközben felé hajoltam. Ő egy aprót bólintott bár látszott rajta hogy nem tetszik, de azért nem kezdet el hisztizni.