Boldog Karácsonyt

(Bella szemszöge)

Már két év telt el Reneesme születése óta és a Volturi látogatása óta. Még ma is meg borzongok a volturi szótól. Mikor szemeim ki nyitottam már reggel volt vagy valami olyasmi féle. Edward még az időérzékem is elrontja de persze csak jó értelemben. Óvatosan meg fordultam, mert éreztem, hogy egy apróság választ el engem Edwardtól. Igen egy apróság, még pedig Nessi. Ahogy lassan meg fordultam láttam, hogy még mélyen alszik és csak apró szuszogását és halk szívverését lehetett hallani. Ahogy Edward helyére pillantottam észre vettem hogy ő már nincs a helyén, sőt a szobába, sincs. Ha most ember lennék a szívverésem a hiányától a kétszeresére gyorsult, volna. De ahogy a konyhából zörejt halottam egyből meg nyugodtam bár nem értettem mi a fenét keres Edward a konyhába. Lassan ki szálltam az ágyból és óvatosan Nessit is ki vettem majd karomba vettem úgy, hogy ne ébredjen fel. Halkan ki sétáltam a szobánkból és elindultam a konyha felé. Mikor ki értem Nessit leraktam a kanapéra betakartam majd halkan Edward mögé, settenkedtem és hátulról átöleltem.

-Jó reggelt-suttogta majd meg fordult és egy szenvedélyes csókot nyomott ajkamra. Én is viszonoztam csókját majd miután szétváltunk neki döltem mellkasának.

-Neked is jó reggelt. Lehetne egy kérdésem-mondtam majd szemébe, néztem.

-Persze-

-Hogy lehet, az hogy vámpír létem ellenére nem vettem észre hogy ki osonsz a szobából.-kérdeztem morcosan.

-Úgy tűnik eléggé el, tudtam terelni a gondolataid-mondta mosolyogva majd egy puszit nyomott homlokomra.

-Ezt még meg keserülöd Edward Cullen. Amúgy mit csinálsz-kérdeztem miközben ki nyitottam a sütőt, amiben már feketére sült az a valami, ami nem tudom mi akart lenni. Edward kétségbeesett arcát látva el nevettem magam.

-Egy-egy-mondtam gúnyosan majd a kukába dobtam a maszlagot ami a tepsiben volt. Edward mérgesen nézett rám majd elindult a hűtő felé.

-Amúgy mért is sürögsz, forogsz a konyhában?-kérdeztem kiváncsian. Edward meg fordult majd a naptárra mutatott. Mikor a December fel iratra pillantottam és a bekarikázott huszonnégyes számra megdermedtem.

-Wow kettő-egy a javamra-nevetett Edward majd hátulról szorosan átölelt.

-Oké édesem te most szépen itthon maradsz, vigyázol Nessire még én meg ejtek egy gyors vásárlást.-mondtam majd berohantam a szobába, felöltöztem és már indultam is, de mikor ki értem még Edward utánam szólt.

-Szívem biztos, hogy ebbe a ruhába szeretnél menni-kérdezte amolyan féltékenység kíséretében. Gyorsan magamra pillantottam. A felszerelésem enyhén szólva szexi volt. Egy fekete magas sarkú kíséretében egy tapadó farmer volt rajtam és egy mélyen kivágott topp mellyett egy kabát kísért.

-Oh kettő-kettő kicsi szívem. Amúgy meg szerintem sokat is takar-mondtam incselkedve majd ki léptem az ajtón, és becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan bepattantam az újjonna beszerzett kocsimba, ami egy Volvo C70-es volt. Bár nem nagyon ujjongtam az ötletért, hogy legyen egy külön kocsim, aminek az ára az egekben van de, hát nem tiltakozhattam. Miután be ültem a kocsiba elindítottam majd át mentem azon a kis úton, ami azért volt hogy Nessinek ne kelljen ugrálni a patak fölött. Hangos féknyikorgással álltam meg a hatalmas családi háznál majd miután ki szálltam a kocsiból egyből berohantam a házba.

-Jóreggelt mindenkinek-mondtam mosolyogva Emmetnek, Rosenak, Alicenek, Jaspernek és végül Carlislenak. Miután Esmét nem láttam el indultam a konyhába és nem tévedtem. Esme éppen valamit sütött. Én halkan mellé lopakodtam majd egy puszit, nyomtam arcára.

-Jóreggelt Esme-

-Szia Bells. Hogy-hogy itt ilyen korán álltalábba ilyenkor még Edwardalll szoktál valami igazán fontosat csinálni ahogy szoktad momndani-mondta mosolyogva majd folytatta a dolgát én pedig szégyenembe el ástam volna magam a föld alá.

-Öhh……na mindegy hagyjuk. Lenne egy kérésem-mondtam majd fel, ültem a munkalapra, mint egy lázadó tini, amit Esme egy amolyan mérges arccal jutalmazott.

-Hallgatlak-miután vázoltam neki tervem ő mosolyogva bólintott. Örültem hogy egy gonddal kevesebb.

-Oké akkor este jövök. Szia-köszöntem el Esmétől majd el indúltam kifele. Még beköszöntem a nappaliban lévőknek, majd ki viharoztam, és beültem a kocsiba. Miután be értem Seattlebe elindultam az egyik plázához. Hiába a két év még mindig nem szerettem vásárolni, de ha muszáj volt, akkor muszáj volt. Miután oda értem a plázához be mentem. Nem tudtam, hogy kinek mit vegyek így elindultam az első bolthoz, ami egy illatszer bolt volt. Talán Alice, Esme és Rose örülnének valamilyen parfümnek és hozzá még valami csekélységenk. Miután sikerült mindhármojuknak választanom el indultam a kasszához.

-Jó, na………Bella?-szólalt megy egy ismerős hang. Nevem hallatán fel kaptam fejem és nem kis meglepetésemre Jessicát találtam a pult mögött.

-Jessica? Há te, nem úgy volt, hogy New Yorkba mész tanúlni?-kérdeztem kíváncsian. Jessica elvörösödött, majd amiket választottam kezdte egy szatyorba pakolni.

-Hátt………….őő…….de……..csak…..tudod most szünet van-mondta zavarodottan. Szóval innen fúj a szél. Nem is volt semmilyen New York.

-Oh értem-

-Véletlenül neked nem Alaszkában vagy hol a francban kéne lenned?-kérdezte majd a blokkot kezembe, nyomta.

-De csak szünet van, mint minden más iskolánál nálunk is Jess-mondtam mosolyogva majd Jessica kezébe nyomtam a pénzt és elindultam kifele. Még egyszer visszanéztem a zavarodott Jessicára aki, kiváncsian nézte öltözékem. Gondolom nem arra számított, hogy úgy fogok ki nézni, mint egy amolyan „plázacica”. Oké, na meg van 3 személy ajándéka. Miután nagy nehezen sikerült mindenkinek ajándékot választanom már csak Edward és Nessi volt hátra. Már éppen lemondóan lépdeltem ki a plázából mikor meg akadt valamin a szemem. Egy ékszer üzlet volt. Amikor beléptem az apró üzletbe melyben egy aranyos öregember volt az eladó oda léptem a pulthoz.

-Jónapot kedveském miben segíthetek?-kérdezte kedvesen. Olyan aranyos volt, hogy muszáj volt mosolyognom.

-Jónapot. Meg tudná mutatni a kirakatban lévő nyakláncot, amin egy kis szív van.-kérdeztem majd a kirakat felé, mutattam.

-Persze csak várjon egy pillanatott-mondta mosolyogva majd elbicegett a kirakatig. Miután ki vette a nyakláncot oda jött hozzám, és átnyújtotta. A szív egy egyszerű kis arany medál volt de úgy gondoltam, hogy fel lehetne dobni valamivel.

-El tudna vállalni valamit-kérdeztem kedvesen.

-Magának bármit. Egy ilyen aranyos kisasszonynak mindent-mondta mosolyogva.

-köszönöm ez kedves öntől-mosolyogtam én is.

-Na halljam akkor miről is, lenne szó-

-El vállalna ebbe a szívbe egy kis gravírosztatást?-kérdeztem.

-Persze akár meg is várhatja itt.-mondta mosolyogva

-Oh köszönöm. És lenne, mégy egy kérésem-mondtam ismét mosolyogva.

-Hallgatom-

-A férjemnek itt van a karika gyűrűje és szeretnék az övébe meg az enyémbe is gravíroztatni egy kis szöveget.-

-Szerencsés lehet az a fiú, aki a maga férjének tudhatja magát.-mondta majd kérésemre, bólintotta.

-Na szóval adja ide a gyűrűket, mondja, meg hogy mibe mit kell gravíroznom és kb. egy óra múlva, jöjjön vissza. Ez így meg felel magának?-kérdezte

-Igen ez így megfelel. Nagyon szépen köszönöm. Meg tudnám háláni a kedvességét?-kérdeztem bár szerintem a pénz éppen elég lesz ennek a kedves öregembernek.

-Oh kedveském nem kell semmit. Elég, ha ki fizeti, amit kell és boldog lesz.-mondta. Miután bólintottam el indúltam az ajtó felé de még egyszer visszafordultam.

-Biztosan ne hozzak semmit?-kérdeztem. Az öregúr elgondolkodott majd fel csillant szeme.

-Oh ha hoznál nekem a sarki büféből egy sonkás szendvicst és egy jó forró kávét azt meg köszönném-mondta. Én bólintottam majd ki léptem a büféből. Úgy gondoltam, hogy még nem rögtön megyek el a büfébe, mert a forró kávéból valami hideg vacak lesz. Miközben sétáltam a telefonom megcsörrent.

-Szia édesem-szóltam bele a telefonba miután meg néztem hogy ki az.

-Oh ez kedves de szerintem jobban örülnél, ha Edward lenne az-röhögött Emmett.

-Mond Em mi a francot keres nálad Edward telefonja-

-Csak szólni akartam, hogy Edward pont a plázában van a telefont véletlenű itt, hagyta a kiscsajt, pedig lepasszolta hozzánk-mondta.

-Oh értem. Kösz hogy szóltál.-mondtam majd ki nyomtam a telefont. Na ez pompás Edward elől nem menekülhetek, hisz több ezer ember közül is ki szagolja az illatom. Mivel nem volt mit tennem el indúltam a büféhez. Miután meg vettem, amit kellett el indúltam vissza az ékszer üzlethez. Pont be értem még azelőtt hogy Edward észre vett volna. Miután az eladó meg látott arca egyből mosolyra derült.

-Pont jókor. Most lettem kész.-mondta boldogan miközbe én oda értem a pulthoz. Miután fel tettem azt a szatyrot melyben a kávé és a szendvics volt a pénztárcámért nyúltam.

-Jaj kedveském hagyja csak.-mondta mikor meg látta, hogy a pénzt adnám oda.

-De hisz a nyaklánc egy vagyonba került plusz a gravíroztatás is.-mondtam zavarodottan.

-Magánál kedvesebb teremtéssel még nem találkoztam ezért egyezünk meg abban, hogyha annyira fizetni akar akkor csak a felét fizesse.-mondta az öregúr. Miután rendeztem a számlát átnyújtottam az öregúrnak a csekket és el indúltam kifelé.

-Kellemes Ünnepeket kívánok….-mondta majd várta, hogy meg szólaljak.

-Bella.-

-Oh akkor kellemes ünnepeket Bella-mondta

-Magának is..-

-Fred.-mondta mosolyogva.

-Kellemes Ünnepeket Fred.-mondtam én is mosolyogva majd ki léptem a boltból. De ahogy ki értem egyből bele ütköztem valami kellemes be és keménybe. Mikor fel pillantottam és bele néztem az aranybarna szemekbe egyből elolvadtam.

-Szia Bella-mondta majd meg csókolt. Valahogy nem volt kedvem ajkait elengedni Edwardnak így még szorosabban öleltem és csókoltam egyaránt. Edward érezvén akaratosságom lassan eltolt magától.

-Nekem most dolgom van szerelmem-mondta majd szorosan magához ölelt és egy apró csókot nyomott ajkamra.

-Milyen dolga van a férjemnek egy plázában?-kérdeztem.

-Valami. Az titok majd este meg látod.-suttogta fülembe. Mivel nem nagyon kérdezősködtem úgy döntöttem inkább haza, megyek. Miután ki értem a plázából el indúltam a kocsihoz. Beszálltam majd indítottam is a kocsit. Nem telt sok időbe mire haza értem. Éppen csak ki szálltam a kocsiból mikor hirtelen ki vágódott az ajtó és Nessi jött ki sírva. Oda rohant hozzám majd szorosan átölelt.

-Hé mi a baj anya szemefénye-kérdeztem majd fel vettem és szorosan magamhoz öleltem.

-Az a kisasszonynak hogy még mielőtt fel kelt volna ti mindketten el viharoztatok és az hitte hogy itt hagytátok-mondta Alice miközben ki jött és ki vettem kezemből Nessit.

-Értem. Jaj kislányom mi soha nem hagynánk el.-mondtam majd meg simítottam hátát. Miután nagyjából meg nyugodott én vissza fordultam a kocsihoz és ki vettem a csomagokat.

-Mi van bennük anya?-kérdezte Nessi még mindig Alice karjai közül.

-Az titok majd este meg tudod. De ha nem baj és most el megyek haza, mert sok dolgom van még.-mondtam és már ott sem voltam. Mikor be értem a házba szemem fel ragyogott a látványtól. A lakás teljes harci díszben állt. A szoba közepén fel díszített fenyő ált. A konyhából karácsonyi illat szállt ki és a lakás maga egyszerűen csodálatos volt.

-Áhh meg jöttél…-beszélt volna még Esme de, én egyből a szorosan meg öleltem egy puszit nyomtam ismét arcára.

-Köszönöm, köszönöm-mondtam miközbe szememmel ismét a házat, pásztáztam.

-Nincs mit Bella de, hogy ha szerinted így jó a ház, akkor én mennék is, mert még vár rám egy másik ház is.-mondta mosolyogva majd meg simította hátam és el indult ki felé. Amint ki lépett én elindultam a szobánkhoz, hogy becsomagoljam az ajándékokat.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………….......

Miután becsomagoltam az ajándékokat már este lett. De még Edward sehol sem volt. Különös felettébb különös. Gyorsan összepakoltam mindent és el indúltam a nagy házhoz. Mikor beléptem a házba aszittem „szívrohamot” kapok. Sokkal szebb volt, mint a mi házunk fel díszítve.

-Szerintem kicsit sok-jött mellém Jasper miközben ő is végig mérte a terepet.

-Szerintem, pedig csodálatos.-mondtam majd el indúltam a nappaliba, ahol mindenki ott állt kivéve a lányomat és szerelmemet.

-Ő.. hol vannak Edwardék.-kérdeztem miközben levettem a kabátom.

-Itt vagyunk-mondta Edward majd karjában Nessivel jöttek le a lépcsőn. Mindkettőjük káprázatosan szép volt. Miután Edward leért le tette Nessit aki egyből oda rohant hozzám.

-Oké akkor ajándékozás-jött a hatalmas fa mellől egy csilingelő hang. Alice nagy mosollyal az arcán állt a fa mellet.

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………...

Miután meg történt az ajándékozás már csak én Nessi és Edward volt hátra.

-Enged meg Bella, hogy közösen a családdal had adjunk neked valamit.-jött oda Carlisle majd átnyújtott egy kis dobozt. Én bizonytalanul meg fogtam, majd meg húztam a masnit mellyel össze volt kötve a doboz. Miután leemeltem a kis doboznak a tetejét még a szám is nyitva maradt. A doboz mélyén egy gyűrű volt a Cullen család címerével.

-Ez csodálatos-mondtam majd meg öleltem Carlislet. Miután fel húztam az ujjamra a gyűrűt úgy döntöttem, hogy most én adok valamit Nessinek. Előhúztam zsebemből egy kis szatén zsákocskát, amit Nessi pici kezébe raktam.

-Ezt tőlem kapod-mondtam mosolyogva. Nessi lassan széthúzta a zsákot, és ki vette belőle a láncot. Miután meg nézte el kezdett pityeregni.

-Mi a baj-kérdeztem majd meg öleltem.

-Nagyon szépen köszönöm anya-mondta majd meg puszilt.

-Mi van rá írva-kérdezte, szipogva.

-Az oroszlán és a bárány gyermeke-mondtam. Nessi furcsán, míg Edwárd meghatódva nézett rám. Miután Nessy nyakába rakta a láncot már csak én és Edward voltunk hátra.

-Ez a tied-mondta majd egy kis dobozt nyújtott elém. Mikor ki nyitottam meghatódva néztem az apró védtelen bárányt a láncon. Mikor ujjaim közé vettem az apró medált észre vettem hogy ezen is van egy kis szöveg.

-A te hűséges oroszlánod-mondtam.

-Segítenél be kapcsolni-kérdeztem Edward felé nyújtva a láncot. Miután bólintott óvatosan bekapcsolta majd maga felé fordított. Egy apró mozdulattal ki vettem zsebemből a másik szatén kis zsákocskát és oda nyújtottam Edwardnak. Miután ki bontotta, Láttam arcán meglepődöttség minden jelét. Mivel nem tudta mire vélni így ki vettem kezéből és úgy mutattam, hogy lássa, mi van a gyűrűbe írva.

-Az oroszlán beleszeret a bárányba, micsoda buta bárány, micsoda beteg mazoista oroszlán-mondtuk egyszer a kis szöveget.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………….......

Miután meg volt az ajándékozás még beszélgettünk majd mindenki vissza vonult hogy a saját párjával családjával legyen.