Bocsánat.

Na szóval az últra hosszú fejik meg vannak de én el tüntem. Sajna egy váratlan dolog miatt nem leszek otthon egészen január elsejéig. Így nem tudom fel rakni a fejezeteket. Higgyétek el hogy tiszta szívemből bánom hogy nem szóltam előre(de én sem tudtam) és most fejezetek nélkül maradtok. Igérem ahogy haza érek egyből fel teszem a fejiket.

Mégegyszer bocsánat.

Boldog Karácsonyt

Legelöszőr is Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak. Meg hoztam a jó hosszúra sikeredett novellát. És mivel Karácsony van nagyon szépen köszönöm a 24 rendszeres olvasómnak a kitartásukat és azt hogy bíztattak. Nem tudom hogy itt tartanák-e az írásban hogyha ti nem bíztatnátok. Mégegyszer Köszönöm.

Boldog Karácsonyt mindenkinek és sok szép ajándékot.!

Puszy Andy

Boldog Karácsonyt

(Bella szemszöge)

Már két év telt el Reneesme születése óta és a Volturi látogatása óta. Még ma is meg borzongok a volturi szótól. Mikor szemeim ki nyitottam már reggel volt vagy valami olyasmi féle. Edward még az időérzékem is elrontja de persze csak jó értelemben. Óvatosan meg fordultam, mert éreztem, hogy egy apróság választ el engem Edwardtól. Igen egy apróság, még pedig Nessi. Ahogy lassan meg fordultam láttam, hogy még mélyen alszik és csak apró szuszogását és halk szívverését lehetett hallani. Ahogy Edward helyére pillantottam észre vettem hogy ő már nincs a helyén, sőt a szobába, sincs. Ha most ember lennék a szívverésem a hiányától a kétszeresére gyorsult, volna. De ahogy a konyhából zörejt halottam egyből meg nyugodtam bár nem értettem mi a fenét keres Edward a konyhába. Lassan ki szálltam az ágyból és óvatosan Nessit is ki vettem majd karomba vettem úgy, hogy ne ébredjen fel. Halkan ki sétáltam a szobánkból és elindultam a konyha felé. Mikor ki értem Nessit leraktam a kanapéra betakartam majd halkan Edward mögé, settenkedtem és hátulról átöleltem.

-Jó reggelt-suttogta majd meg fordult és egy szenvedélyes csókot nyomott ajkamra. Én is viszonoztam csókját majd miután szétváltunk neki döltem mellkasának.

-Neked is jó reggelt. Lehetne egy kérdésem-mondtam majd szemébe, néztem.

-Persze-

-Hogy lehet, az hogy vámpír létem ellenére nem vettem észre hogy ki osonsz a szobából.-kérdeztem morcosan.

-Úgy tűnik eléggé el, tudtam terelni a gondolataid-mondta mosolyogva majd egy puszit nyomott homlokomra.

-Ezt még meg keserülöd Edward Cullen. Amúgy mit csinálsz-kérdeztem miközben ki nyitottam a sütőt, amiben már feketére sült az a valami, ami nem tudom mi akart lenni. Edward kétségbeesett arcát látva el nevettem magam.

-Egy-egy-mondtam gúnyosan majd a kukába dobtam a maszlagot ami a tepsiben volt. Edward mérgesen nézett rám majd elindult a hűtő felé.

-Amúgy mért is sürögsz, forogsz a konyhában?-kérdeztem kiváncsian. Edward meg fordult majd a naptárra mutatott. Mikor a December fel iratra pillantottam és a bekarikázott huszonnégyes számra megdermedtem.

-Wow kettő-egy a javamra-nevetett Edward majd hátulról szorosan átölelt.

-Oké édesem te most szépen itthon maradsz, vigyázol Nessire még én meg ejtek egy gyors vásárlást.-mondtam majd berohantam a szobába, felöltöztem és már indultam is, de mikor ki értem még Edward utánam szólt.

-Szívem biztos, hogy ebbe a ruhába szeretnél menni-kérdezte amolyan féltékenység kíséretében. Gyorsan magamra pillantottam. A felszerelésem enyhén szólva szexi volt. Egy fekete magas sarkú kíséretében egy tapadó farmer volt rajtam és egy mélyen kivágott topp mellyett egy kabát kísért.

-Oh kettő-kettő kicsi szívem. Amúgy meg szerintem sokat is takar-mondtam incselkedve majd ki léptem az ajtón, és becsuktam magam mögött az ajtót. Gyorsan bepattantam az újjonna beszerzett kocsimba, ami egy Volvo C70-es volt. Bár nem nagyon ujjongtam az ötletért, hogy legyen egy külön kocsim, aminek az ára az egekben van de, hát nem tiltakozhattam. Miután be ültem a kocsiba elindítottam majd át mentem azon a kis úton, ami azért volt hogy Nessinek ne kelljen ugrálni a patak fölött. Hangos féknyikorgással álltam meg a hatalmas családi háznál majd miután ki szálltam a kocsiból egyből berohantam a házba.

-Jóreggelt mindenkinek-mondtam mosolyogva Emmetnek, Rosenak, Alicenek, Jaspernek és végül Carlislenak. Miután Esmét nem láttam el indultam a konyhába és nem tévedtem. Esme éppen valamit sütött. Én halkan mellé lopakodtam majd egy puszit, nyomtam arcára.

-Jóreggelt Esme-

-Szia Bells. Hogy-hogy itt ilyen korán álltalábba ilyenkor még Edwardalll szoktál valami igazán fontosat csinálni ahogy szoktad momndani-mondta mosolyogva majd folytatta a dolgát én pedig szégyenembe el ástam volna magam a föld alá.

-Öhh……na mindegy hagyjuk. Lenne egy kérésem-mondtam majd fel, ültem a munkalapra, mint egy lázadó tini, amit Esme egy amolyan mérges arccal jutalmazott.

-Hallgatlak-miután vázoltam neki tervem ő mosolyogva bólintott. Örültem hogy egy gonddal kevesebb.

-Oké akkor este jövök. Szia-köszöntem el Esmétől majd el indúltam kifele. Még beköszöntem a nappaliban lévőknek, majd ki viharoztam, és beültem a kocsiba. Miután be értem Seattlebe elindultam az egyik plázához. Hiába a két év még mindig nem szerettem vásárolni, de ha muszáj volt, akkor muszáj volt. Miután oda értem a plázához be mentem. Nem tudtam, hogy kinek mit vegyek így elindultam az első bolthoz, ami egy illatszer bolt volt. Talán Alice, Esme és Rose örülnének valamilyen parfümnek és hozzá még valami csekélységenk. Miután sikerült mindhármojuknak választanom el indultam a kasszához.

-Jó, na………Bella?-szólalt megy egy ismerős hang. Nevem hallatán fel kaptam fejem és nem kis meglepetésemre Jessicát találtam a pult mögött.

-Jessica? Há te, nem úgy volt, hogy New Yorkba mész tanúlni?-kérdeztem kíváncsian. Jessica elvörösödött, majd amiket választottam kezdte egy szatyorba pakolni.

-Hátt………….őő…….de……..csak…..tudod most szünet van-mondta zavarodottan. Szóval innen fúj a szél. Nem is volt semmilyen New York.

-Oh értem-

-Véletlenül neked nem Alaszkában vagy hol a francban kéne lenned?-kérdezte majd a blokkot kezembe, nyomta.

-De csak szünet van, mint minden más iskolánál nálunk is Jess-mondtam mosolyogva majd Jessica kezébe nyomtam a pénzt és elindultam kifele. Még egyszer visszanéztem a zavarodott Jessicára aki, kiváncsian nézte öltözékem. Gondolom nem arra számított, hogy úgy fogok ki nézni, mint egy amolyan „plázacica”. Oké, na meg van 3 személy ajándéka. Miután nagy nehezen sikerült mindenkinek ajándékot választanom már csak Edward és Nessi volt hátra. Már éppen lemondóan lépdeltem ki a plázából mikor meg akadt valamin a szemem. Egy ékszer üzlet volt. Amikor beléptem az apró üzletbe melyben egy aranyos öregember volt az eladó oda léptem a pulthoz.

-Jónapot kedveském miben segíthetek?-kérdezte kedvesen. Olyan aranyos volt, hogy muszáj volt mosolyognom.

-Jónapot. Meg tudná mutatni a kirakatban lévő nyakláncot, amin egy kis szív van.-kérdeztem majd a kirakat felé, mutattam.

-Persze csak várjon egy pillanatott-mondta mosolyogva majd elbicegett a kirakatig. Miután ki vette a nyakláncot oda jött hozzám, és átnyújtotta. A szív egy egyszerű kis arany medál volt de úgy gondoltam, hogy fel lehetne dobni valamivel.

-El tudna vállalni valamit-kérdeztem kedvesen.

-Magának bármit. Egy ilyen aranyos kisasszonynak mindent-mondta mosolyogva.

-köszönöm ez kedves öntől-mosolyogtam én is.

-Na halljam akkor miről is, lenne szó-

-El vállalna ebbe a szívbe egy kis gravírosztatást?-kérdeztem.

-Persze akár meg is várhatja itt.-mondta mosolyogva

-Oh köszönöm. És lenne, mégy egy kérésem-mondtam ismét mosolyogva.

-Hallgatom-

-A férjemnek itt van a karika gyűrűje és szeretnék az övébe meg az enyémbe is gravíroztatni egy kis szöveget.-

-Szerencsés lehet az a fiú, aki a maga férjének tudhatja magát.-mondta majd kérésemre, bólintotta.

-Na szóval adja ide a gyűrűket, mondja, meg hogy mibe mit kell gravíroznom és kb. egy óra múlva, jöjjön vissza. Ez így meg felel magának?-kérdezte

-Igen ez így megfelel. Nagyon szépen köszönöm. Meg tudnám háláni a kedvességét?-kérdeztem bár szerintem a pénz éppen elég lesz ennek a kedves öregembernek.

-Oh kedveském nem kell semmit. Elég, ha ki fizeti, amit kell és boldog lesz.-mondta. Miután bólintottam el indúltam az ajtó felé de még egyszer visszafordultam.

-Biztosan ne hozzak semmit?-kérdeztem. Az öregúr elgondolkodott majd fel csillant szeme.

-Oh ha hoznál nekem a sarki büféből egy sonkás szendvicst és egy jó forró kávét azt meg köszönném-mondta. Én bólintottam majd ki léptem a büféből. Úgy gondoltam, hogy még nem rögtön megyek el a büfébe, mert a forró kávéból valami hideg vacak lesz. Miközben sétáltam a telefonom megcsörrent.

-Szia édesem-szóltam bele a telefonba miután meg néztem hogy ki az.

-Oh ez kedves de szerintem jobban örülnél, ha Edward lenne az-röhögött Emmett.

-Mond Em mi a francot keres nálad Edward telefonja-

-Csak szólni akartam, hogy Edward pont a plázában van a telefont véletlenű itt, hagyta a kiscsajt, pedig lepasszolta hozzánk-mondta.

-Oh értem. Kösz hogy szóltál.-mondtam majd ki nyomtam a telefont. Na ez pompás Edward elől nem menekülhetek, hisz több ezer ember közül is ki szagolja az illatom. Mivel nem volt mit tennem el indúltam a büféhez. Miután meg vettem, amit kellett el indúltam vissza az ékszer üzlethez. Pont be értem még azelőtt hogy Edward észre vett volna. Miután az eladó meg látott arca egyből mosolyra derült.

-Pont jókor. Most lettem kész.-mondta boldogan miközbe én oda értem a pulthoz. Miután fel tettem azt a szatyrot melyben a kávé és a szendvics volt a pénztárcámért nyúltam.

-Jaj kedveském hagyja csak.-mondta mikor meg látta, hogy a pénzt adnám oda.

-De hisz a nyaklánc egy vagyonba került plusz a gravíroztatás is.-mondtam zavarodottan.

-Magánál kedvesebb teremtéssel még nem találkoztam ezért egyezünk meg abban, hogyha annyira fizetni akar akkor csak a felét fizesse.-mondta az öregúr. Miután rendeztem a számlát átnyújtottam az öregúrnak a csekket és el indúltam kifelé.

-Kellemes Ünnepeket kívánok….-mondta majd várta, hogy meg szólaljak.

-Bella.-

-Oh akkor kellemes ünnepeket Bella-mondta

-Magának is..-

-Fred.-mondta mosolyogva.

-Kellemes Ünnepeket Fred.-mondtam én is mosolyogva majd ki léptem a boltból. De ahogy ki értem egyből bele ütköztem valami kellemes be és keménybe. Mikor fel pillantottam és bele néztem az aranybarna szemekbe egyből elolvadtam.

-Szia Bella-mondta majd meg csókolt. Valahogy nem volt kedvem ajkait elengedni Edwardnak így még szorosabban öleltem és csókoltam egyaránt. Edward érezvén akaratosságom lassan eltolt magától.

-Nekem most dolgom van szerelmem-mondta majd szorosan magához ölelt és egy apró csókot nyomott ajkamra.

-Milyen dolga van a férjemnek egy plázában?-kérdeztem.

-Valami. Az titok majd este meg látod.-suttogta fülembe. Mivel nem nagyon kérdezősködtem úgy döntöttem inkább haza, megyek. Miután ki értem a plázából el indúltam a kocsihoz. Beszálltam majd indítottam is a kocsit. Nem telt sok időbe mire haza értem. Éppen csak ki szálltam a kocsiból mikor hirtelen ki vágódott az ajtó és Nessi jött ki sírva. Oda rohant hozzám majd szorosan átölelt.

-Hé mi a baj anya szemefénye-kérdeztem majd fel vettem és szorosan magamhoz öleltem.

-Az a kisasszonynak hogy még mielőtt fel kelt volna ti mindketten el viharoztatok és az hitte hogy itt hagytátok-mondta Alice miközben ki jött és ki vettem kezemből Nessit.

-Értem. Jaj kislányom mi soha nem hagynánk el.-mondtam majd meg simítottam hátát. Miután nagyjából meg nyugodott én vissza fordultam a kocsihoz és ki vettem a csomagokat.

-Mi van bennük anya?-kérdezte Nessi még mindig Alice karjai közül.

-Az titok majd este meg tudod. De ha nem baj és most el megyek haza, mert sok dolgom van még.-mondtam és már ott sem voltam. Mikor be értem a házba szemem fel ragyogott a látványtól. A lakás teljes harci díszben állt. A szoba közepén fel díszített fenyő ált. A konyhából karácsonyi illat szállt ki és a lakás maga egyszerűen csodálatos volt.

-Áhh meg jöttél…-beszélt volna még Esme de, én egyből a szorosan meg öleltem egy puszit nyomtam ismét arcára.

-Köszönöm, köszönöm-mondtam miközbe szememmel ismét a házat, pásztáztam.

-Nincs mit Bella de, hogy ha szerinted így jó a ház, akkor én mennék is, mert még vár rám egy másik ház is.-mondta mosolyogva majd meg simította hátam és el indult ki felé. Amint ki lépett én elindultam a szobánkhoz, hogy becsomagoljam az ajándékokat.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………….......

Miután becsomagoltam az ajándékokat már este lett. De még Edward sehol sem volt. Különös felettébb különös. Gyorsan összepakoltam mindent és el indúltam a nagy házhoz. Mikor beléptem a házba aszittem „szívrohamot” kapok. Sokkal szebb volt, mint a mi házunk fel díszítve.

-Szerintem kicsit sok-jött mellém Jasper miközben ő is végig mérte a terepet.

-Szerintem, pedig csodálatos.-mondtam majd el indúltam a nappaliba, ahol mindenki ott állt kivéve a lányomat és szerelmemet.

-Ő.. hol vannak Edwardék.-kérdeztem miközben levettem a kabátom.

-Itt vagyunk-mondta Edward majd karjában Nessivel jöttek le a lépcsőn. Mindkettőjük káprázatosan szép volt. Miután Edward leért le tette Nessit aki egyből oda rohant hozzám.

-Oké akkor ajándékozás-jött a hatalmas fa mellől egy csilingelő hang. Alice nagy mosollyal az arcán állt a fa mellet.

…………………………………………………………………………………………………………………………………………………………...

Miután meg történt az ajándékozás már csak én Nessi és Edward volt hátra.

-Enged meg Bella, hogy közösen a családdal had adjunk neked valamit.-jött oda Carlisle majd átnyújtott egy kis dobozt. Én bizonytalanul meg fogtam, majd meg húztam a masnit mellyel össze volt kötve a doboz. Miután leemeltem a kis doboznak a tetejét még a szám is nyitva maradt. A doboz mélyén egy gyűrű volt a Cullen család címerével.

-Ez csodálatos-mondtam majd meg öleltem Carlislet. Miután fel húztam az ujjamra a gyűrűt úgy döntöttem, hogy most én adok valamit Nessinek. Előhúztam zsebemből egy kis szatén zsákocskát, amit Nessi pici kezébe raktam.

-Ezt tőlem kapod-mondtam mosolyogva. Nessi lassan széthúzta a zsákot, és ki vette belőle a láncot. Miután meg nézte el kezdett pityeregni.

-Mi a baj-kérdeztem majd meg öleltem.

-Nagyon szépen köszönöm anya-mondta majd meg puszilt.

-Mi van rá írva-kérdezte, szipogva.

-Az oroszlán és a bárány gyermeke-mondtam. Nessi furcsán, míg Edwárd meghatódva nézett rám. Miután Nessy nyakába rakta a láncot már csak én és Edward voltunk hátra.

-Ez a tied-mondta majd egy kis dobozt nyújtott elém. Mikor ki nyitottam meghatódva néztem az apró védtelen bárányt a láncon. Mikor ujjaim közé vettem az apró medált észre vettem hogy ezen is van egy kis szöveg.

-A te hűséges oroszlánod-mondtam.

-Segítenél be kapcsolni-kérdeztem Edward felé nyújtva a láncot. Miután bólintott óvatosan bekapcsolta majd maga felé fordított. Egy apró mozdulattal ki vettem zsebemből a másik szatén kis zsákocskát és oda nyújtottam Edwardnak. Miután ki bontotta, Láttam arcán meglepődöttség minden jelét. Mivel nem tudta mire vélni így ki vettem kezéből és úgy mutattam, hogy lássa, mi van a gyűrűbe írva.

-Az oroszlán beleszeret a bárányba, micsoda buta bárány, micsoda beteg mazoista oroszlán-mondtuk egyszer a kis szöveget.

……………………………………………………………………………………………………………………………………………………….......

Miután meg volt az ajándékozás még beszélgettünk majd mindenki vissza vonult hogy a saját párjával családjával legyen.

Nyugi nem rossz hír!

Na szóval úgy döntöttem hogy holnap Szenteste így akkkor két meglepi novellát írok ami természetesen nem másról mint a Cullen családról és a karácsonyról fog szóli.

Puszy Andy

Döbbenet és szomorúság

Nem Twilight hír de úgy éreztem muszáj ezt meg írnom.

Tegnap egy csodálatos és rendkivűl jó szinésznő távozott az élők sorából. Úgy érzem hogy pár percet meg ér hogy meg emlékezünk Brittany Murphyről a kicsi de annál nagyobb szeretettel rendelkező szinésznöről. Brittanyre tegnap reggel talált rá édesanyja holtan. A hír az egész világot meg rendítette. Köztük engem is. Elöszőr nem hittem el hogy egy egészséges élet vidám nő csak így egyik napról a másikra meghaljon. De miután nem tudom hányadszorra olvastam el a cikkeket már egészen biztos voltam abban amit addig nem hittem. Remélem nem csak engem rendített meg hogy a világ ismét kevesebb lett egy kedves teremtéssel.

Ajánlat.

Na szóval. Gyerekek van egy jó kis ajánlatom. Az ajánlat: 24.-ig mondjuk nem írok és akkor 24, 25, 26, és 27.-én ultra hosszú fejezetek jönnének. Ha elfogadjátok 24.-ig ne várjatok frisst viszont akkor 24-27-ig friss mindennap kétszer és ultra hosszú. Viszont ha nem fogadjátok el akkor csak nagyon rövideket tudok írni és 24-27-ig nem lesz friss. Ti döntitek el. Úgyhogy hajrá. Én rátok bízom a döntés.

Puszy Andy.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 10.

(Bella szemszöge)

Miután letuszkoltam szó szerint az ételt Amybe visszafektettem az ágyba, és hagytam had, aludjon. Miközben én és a többiek Amyt figyeltük, ahogy aprokat szuszog halottam, ahogy az ajtó nyilik és belép rajta valaki. Fejem amutómatikusan az ajtó felé fordítottam, ahol Heather állt ki sírt szemekkel. Legbelül sajnáltam nagyon de valahogy még is rosszúl eset az, amiket a fejemhez vágott.

-Ő… jónapot-szólalt meg rekedt hangon mire mindenki rá emelte tekintetét.

-Szia-zengték korusba Aliceék. Heather bóintott egy aprót majd oda jött mellém.

-Szeretném be mutatni a lányom Heather. Heather ők itt Alice, Rose és Esme-mondtam majd sorban végig mutattam a személyeken. A lányom szó valahogy semejiköjüknek nem nagyon tetszet ahogy végig néztem arcukon.

-Beszélhetnénk anya pár percet-kérdezte Heather szipogva. Egy aprót bólintottam majd mielött még ki léptem volna az ajtón vissza fordúltam.

-Ő.. megtennétek, hogy figyeltek Amyre amíg nem jövök vissza.-kérdeztem lágyan mire mindhármojuk szeme fel csillant a boldogságtól.

-Persze-mondta Esme.

-Köszönöm. Amúgy ha fel ébredne nyugottan ki vehetitek elméleteim szerint nem harap-mosolyogtam majd ki léptem a kórteremből. De amint ki értem a mosoly egyből le hervatt arcomról. Olivia állt elöttem és nagyon méregetett.

-Olivia-mondtam szárazon.

-Isabella. Emma küldött de nem értem minek még a végén elkapok valami gusztustalan virust-nyávogott

-Bárcsak úgy lenne-mondtam ki hangosan, amit gondoltam. Olivia egy gúnyos pillantást vetet rám majd ki símitotta arcán a ráncokat.

-Na szóval ezeket még ma át kéne nézned. Valami iratok vannak benne-mondta

-Gondoltam hogy nem az IQ szinted, ami a béka segge alat van-mondtam mosolyogva. Majd ki vettem a kezéből a papírokat. Olivia még egyszere mérgesen rám nézet majd ki sétált a korházból.

-Nem semmi ez a nőszemély.-mondta Heather majd oda jött hozzám és szorosan meg ölelt.

-Szeretlek nagyon, de nagyon anyu.-mondta majd pár könnycsepp gördült végig arcán.

-Csss. Nincs semmi baj én nem harakszom rád-mondtam majd miután meg simítottam fejét egy puszit, nyomtam rá. Még egy ideig így álltunk majd Heather el engedett szoros öleléséből.

-Tudod anyu nagyon kedvesnek tünnek Cullenék. Nekem legalábbis szimpatikusak-mondta Heather mosolyogva majd az ablak elé sétált, ahonnan látni lehetett a lányom, akit ahogy el néztem az ujja köré csavarta Esmeéket. Boldog voltam de mégis szomorú. Hiszen ők itt hagytak engem csak úgy egy szó nélkül. Még Alice sem búcsozott el, pedig azt mondta, hogy mi örökké a legjobb barátnők leszünk. És most mégis meg szegte az ígéretét.. Egy ideig lányommal kívülről szemléltük a történteket. Valahogy nem volt szívem meg zavarni ezt a nyugodt pillanatot.

(Alice szemszöge)

Olyan aranyos és kiköpött szülei. Amy egy tündéri kislány, és ahogy elnéztem, nem zavarja a jelenlétünk, sőt még tetszik is neki. Egy pillanatig az ablak felé fordítottam fejem, ahol Bella és Heather állt. Bella arcáról sugárzott a boldogság de a szemei elárulták hogy nem teljesen felhőtlen a viszály közte és köztünk. Tudtam, és egyszerűen éreztem, hogy Bella mérges még ránk, mert el mentünk de boldog is volt jelenlétünktől, ami engem is boldoggá tett. Ahogy fejem vissza fordítottam és ismét mosoly ült ki arcomra. Esme és Rose nagyon jól el voltak a kislánnyal.

-Én aszem most ki megyek és beszélek Bellával-mondtam mire mindketten bólintottak én pedig ki léptem a korteremből. Egyből Bella felé vettem az irányt, aki meg lepődött reakciómon.

-Beszélhetnénk……………négyszemközt-mondtam majd Bella szemébe pillantottam.

-Ő... hát persze mért is ne-mondta zavarodottan majd a kijárat fele intett hogy kövessem. Apró de szapora léptemmel követtem Bellát. Mikor ki értünk meg állt és felém fordult.

-Hallgatlak-mondta majd fejét le hajtotta. Nem tudtam, hogy kezdjek bele magyarázatomba. Bellát én soha nem szerettem volna meg bántani de, egyszer már sikerült nem szeretném, ha mégegyszer meg történne.

-Én… csak… hát bocsánatot szeretnék kérni, azért mert 4 évvel ezelőtt búcsú nélkül itt hagytalak.-suttogtam majd Bella példáját követve én is lehajtottam fejem.

Segítsetek

Segítsetek. Az osztályomban ajándékozás lesz és én egy fiút húztam hogy neki kell ajándékot vennem. De nem tudom hogy mit vegyek neki. Agyilag szerintem -1 éves amúgy pedig egy 14 éves srác. Kérlek segítsetek. Előre is köszi

Puszy Andy

Múlt és Jövő plusz a szerelem 9.

(Bella szemszöge)

-Haza mentek és egy bizonyos Esme nevű nőt hoznak, ide azt mondták-

-Na már csak ez hiányzott.-

-Miért ki az Esme?-kérdezte Heather kíváncsian.

-Ő Edward édesanyja és Amy nagymamája-mondtam majd lehuppantam egy székre.

-És mért ba hogy ő ide jön-kérdezte lányom értetlenül.

-Tudod Heather Esme számomra nagyon sokat jelentett és még jelent most is és hogy újra láthatom az számomra öröm de egyrészt félek is hogy nem lesz erőm és a magam köré épített fal egyszer csak leomlik.-suttogtam és ha tudtam volna akkor most sírtam volna.

-Nyugi anya. Ennyire csak nem lehet rossz a dolog. Ahogy elnéztem a két lány Alice és Rose nagyon, örültek neked. És a doki és Edward is-mondta lányom nyugtatás képen de én még inkább zaklatott lettem.

-Nem hiszem hogy Edward annyira örült nekem. Hisz te is láttad hogy egy másik nővel csókolozott.-mondtam majd fel álltam, és el kezdtem járkálni.

-Jaj anya ne csináld. Látni lehetett köztetek, hogy még mind ketten teljesen egymásba vagytok habarodva.-mondta mire nálam elszakadt a cérna.

-Heather ami 4 ével ezelőtt történt soha de, soha nem fog meg történni, ha rajtam múlik. Elhagytak és az érzéseimmel, nem törődtek. Te nem tudhatod hogy milyen voltam.-ordítottam mire minden szempár rám és lányomra szegeződött.

-Igazad van én, nem tudhatok SEMMIT.-ordította Heather majd ki rohant a korházból.

-Elnézést.-mondtam majd emberi tempóban Heather után futottam.

-Hé Heather várj. Kérlek szépen álj meg. Amit mondtam nem gondoltam komolyan. Kérlek, várj-ordítottam de miután rá jöttem hogy lányom az istennek sem fog meg állni így abba hagytam a futást és szépen lassan el indultam vissza a korházba. Nem figyeltem előre így azt sem vettem észre, hogy előttem valaki áll csak akkor mikor neki mentem.

-Hogy az a………-kezdtem volna káromkodni, de egy erős kéz a számra tette kezét. Mikor fel pillantottam meg győződtem róla, hogy Edward az.

-Fel ébredt és téged szeretne-mondta szárazon majd le, vette kezét a számról és szemeimbe nézett minek következtében én is bele, néztem szemébe.

-Köszönöm hogy szóltál.-mondtam majd szemeitől elszakadva el indultam Amyhez. Miközben mentem az üveg ablaknál meg álltam és benéztem. Kisebb meglepetésemre három számomra nagyon is ismerős volt bent. Alice, Rose és Esme. Csak figyelték a kislányt de, ahogy elnéztem egyikük, se mert nagyon hozzá nyúlni. Ahogy Amyre pillantottam ő is csak figyelte a számára három vadidegen nőt. Párat pislogott majd felém nézett és ezzel el érte, azt hogy a bentlévők is rám nézzenek. Mind a hármójuk szeme csillogott a boldogságtól és a meghittségtől. Rájuk mosolyogtam majd azt ajtó felé vettem az irányt. Mikor kezem a kilincsre tettem egy mély levegőt vettem majd benyitottam. Esme amint meg pillantott az ajtó mögött egyből oda jött hozzám és meg ölelt.

-Jaj édes kincsem. Annyira de annyira hiányoztál-mondta majd szorosan meg ölelt és egy puszit nyomott arcomra.

-Szia Esme-mondtam majd szorosan meg öleltem Esmét. Nagyon boldog voltam, amit a körülöttem növekvő vörös rózsabokor is bebizonyított.

-A francba-mondtam majd elengedtem Esmét ölelésemből és ki léptem a körülöttem növekvő rózsabokor közül.

-Anyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú-húzta el Amy nyávogását. Fejem felé fordítottam majd oda mentem hozzá és ki vettem az ágyból mivel ennyit meg engedett Carlisle. Meg pusziltam forró homlokát majd szorosan magamhoz öleltem.

-Kik azok a csinos nénik-kérdezte mosolyogva Amy mire én fejem az említettek felé fordítottam és elmosolyodtam. Esme, Alice és Rose is elmosolyodott és mintha mindhármojuk meg is hatódott volna.

-Ő Esme-

-És ők, pedig Rosalie és Alice-mondtam. Amy el kezdett kapálózni kezembe ezzel jelezve, hogy ő most azzonal azt szeretné, hogy tegyem le. Eleget tettem kérésének és letettem. Mikor lábai elérték a földet ő egyből oda rohant Aliceékhez majd előttük meg torpant és hátra fordult. Miután bólintottam ő mindhármojukat meg ölelte.

-Látszik, hogy a te lányod-mondta Esme miközben karjaiba vette Amyt. Ezen elmosolyodtam. Boldogságomból a telefon csörgése szakított ki. Ki vettem zsebemből majd miután meg nyomtam a „fogadás” gombot bele szóltam.

-Halló-

-Bella te vagy az-

-Igen Emma. Miért hívtál?-

-Itt van Heather és beszélni szeretne veled-

-Add oda neki a telefont.-

-Anyu-

-Igen én vagyok.-

-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiekért-

-Nincs semmi baj de, szeretném, ha visszajönnél ide a kórházba-

-Oké szeretlek, szia-

-Én is szeretlek-mondtam majd visszatettem zsebembe a telefont.

-Anya éhes vagyok-szólalt meg Amy egy hosszas csönd után. Oda sétáltam Esméhez majd átvettem Amyt és visszatettem az ágyba.

-Csak emberi ételt ehetsz-mondtam miközben felé hajoltam. Ő egy aprót bólintott bár látszott rajta hogy nem tetszik, de azért nem kezdet el hisztizni.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 8.

-Gondolom már hallottad, hogy én az „állítom” hogy Amy Edward gyermeke-mondtam és bele néztem Carlisle szemébe.

-Igen és ezért is szeretnék beszélni veled-mondta elgondolkodva.

-Nem hiszel nekem-mondtam majd fel álltam, és el kezdtem fel s alá járkálni.

-Én nem mondtam ilyet Bella. Én hiszek neked mindig is hittem neked ezt te is jól tudod-mondta és észre lehetett venni hangjában az apai szigort.

-Ez kedves-mondtam majd meg álltam egy helyben. Ahogy Carlislera néztem, láttam, hogy elgondolkodva figyel engem. Nem tudtam, hogy min gondolkodhatott ennyire de, asszem nem is akarom meg tudni.

-Mikor született Amy?-kérdezte Carlisle

-4 évvel ezelőtt Július. 20.-án-mondtam és tudtam, hogy Carlisle tisztában van, azzal hogy Edward is akkor született.

-Edward is abban a hónapban és ugyanazon a napon született.-mondta és meg hatódottan nézett rám.

-Tudom-válaszóltam majd a táskámban kezdtem el kutakodni. Miután megtaláltam, amit szerettem volna át nyújtottam Carlislenak.

-Mi ez?-kérdezte és kérdően nézett rám.

-Születési nyilatkozat-mondtam. Carlisle ki nyitotta a kis könyvet majd el, kezdte lapozgatni.

-Eléggé arányosan növekedett-mondta miközben a kis füzetett tanúlmányozta.

-Igen de ezt is csak azzal tudtam el érni ha emberi étel mellett vérrel is etetem.-mondtam mire Carlisle szemei ki kerekedtek.

-És msot milyen ételen él?-kérdezte kíváncsian.

-Rendes emberi ételt szoktam neki adni de, szoktunk vadászni is menni, mivel ha egy héten legalább egyszer nem ihat, akkor nem hajlandó semmilyen ételt lenyelni.-mondtam.

-Bella elmesélnéd hogy mi jellemző Amyre vámpír énjéből?-kérdezte. Miután bólintottam bele kezdtem mondókámba.

-Most kezdet el óvodába járni mivel 2-től 4 éves koráig, azaz mostanáig nagyon gyorsan fejlődött egy ember gyermekhez képest. Emberi ételen él és mellette vérrel de jobban szereti a vért. Van két ereje is. Az egyik hogy egy érintéssel is meg tudja mutatni mindenkinek az emlékeit a másik, pedig hogy képes több emberrel is a jövőbe vagy mondjuk például a múltba vissza menni, ha nagyon szeretné. Nagyon okos 4 éves lettére. Hát asszem ennyi, amit úgy gondolok, hogy tudnod kéne Amyről.-mondtam majd egy nagy levegőt vettem.

-Köszönöm hogy ezt mind meg osztottad velem Bella. Ez sokat jelent számora.-mondta majd oda jött hozzám és meg ölelt. Jól esett hideg ölelése de tudtam, hogy egyszer majd ismét elmennek és az a lyuk a lelkemben, ami talán most összeforrt majd ismét tátongni fog és akkor ismét depresszióba esek. De ezt most nem tehetem, mert két lányom van akikért „élnem” kell.

-Valami baj van-kérdezte Carlisle és közben arcomat, fürkészte.

-Nincs semmi csak el, gondolkodtam valamin-mondtam majd pár lépést hátrébb léptem de, ép csak annyit hogy Carlislet egészébe lássam.

-Nagyon hiányoztál az egész családnak Bella még Rosenak is-mondta Carlisle majd visszaült az asztal mögött lévő székre.

-Elhiheted, hogy ti is hiányoztatok nagyon nekem-mondtam meghatódva majd én is vissza, ültem eredeti helyemre.

-A kislány tudja hogy ki az apja?-kérdezte.

-Nem csak a nagyobbik lányom-mondtam mire a nagyobbik lányom szóra Carlisle szemei ki kerekedtek.

-Nem vérszerinti lányom egy ismerősöm lánya, akinek a férje egy vámpír volt és született egy gyerekük majd a lány meg halt a pasas pedig el tünt így magamhoz vettem Heathert-mondtam röviden és tömören.

-Értem-

-Akkor rendben. De ha nem bánod én most szeretném meg nézni Amyt.-mondtam majd az ajtó felé indult.

-Remélem még lesz rá alkalmunk hogy, beszélgessünk-mondta Carlisle. Ki nyitottam az ajtót de még előtte visszafordultam.

-Hidd, el még sok mindent meg kell beszélnünk. És én is szeretnék egy csomó mindent kérdezni, úgyhogy egy ideig nem szabadúlsz tőlem-mosolyogtam Carlislera majd ki léptem az ajtón és elindultam a kórterem felé melyben Amy feküdt. Mikor benyitottam egy kellemes de mégis mérgesítő látvány fogatd. Edward ott ült Amy mellet és Amy pici kezét fogta. Meghatódva és csendben néztem őket, de mégis dühített hogy előbbi incidensünknél Edward egy lánnyal csókolózott.

-Edward kérlek, hagyd el a szobát-szóltam halkan és lágyan, mert nem szerettem volna fel ébreszteni Amyt. Edward nem mozdult csak ült egy helyben és lányom, azaz a lányunk kezét fogta. Valahogy most az egyszer nem volt szívem elszakítna Edwardot egy ilyen gyönyörű égi tüneménytől, mint Amy. Ezért inkább oda sétáltam az ágy másik feléhez és meg simítottam apró arcocskáját lányomnak. Hideg érintésemtől Amy meg rezzent egy kicsit de nem ébredt fel. Puha bőre most még számomra is tűz forró volt, ami egy kicsit meg is ijesztett. Edward lassan levette szemét Amyről és éreztem, hogy arcomat fürkészi.

-Gyönyörű kislány-suttogta. Mikor fel néztem, rá tudtam hogy hiba volt. Rá találtam gyönyörű aranybarna szemeire melyek fogva tartottak és úgy éreztem, hogy le is gyengítnek. La hajtottam fejem, mert úgy éreztem tovább, nem bírok szemébe nézni. Inkább Amyt kezdtem el figyelni. Hallani lehetett gyöngéd szuszogását, amitől szinte elolvadtam. Olyan aranyos tud lenni ilyenkor.

-Tudod Edward ennél a szebb teremtésnél jobbat, nem kaphattam volna és ezt részben neked is, köszönhetem. Amúgy meg az apja gyönyörűségét örökölte-suttogtam majd fel álltam és az ablakhoz sétáltam.

-A szemeit tőled örökölte-mondta majd oda jött mellém.

-Te, mos komolyan, hiszel nekem. Elhiszed, hogy ez a gyerek tőled van és nem valaki mástól.-kérdeztem lágyan.

-Bella én neked nem tudnák nem hinni. Egy ilyen gyönyörű angyal, mint te biztos nem tud hazudni-mondta Edward lágyan majd el kezdet ajkaimhoz közelíteni. Már csak pár centi választotta el ajkainkat, de ekkor eszembe jutott, hogy Edward kint egy számomra vad idegen lánnyal csókolózott.

-Edward ez nem helyes dolog-mondtam majd eltoltam magamtól.

-Mért-kérdezte. Na jó Edward vagy meg hülyült ez alatt a 4 év alatt vagy csak hallani akarja amint én, szenvedek. Igen szenvedek ez a legjobb szó arra, ami most bennem zajlik le.

-Azt te is tudod nagyon jól Edward-suttogtam majd elindultam kifele a folyosóra. Mikor már épp ki akartam volna nyitni az ajtót Edward erős kezét, éreztem csuklómon. Lassan hátra fordultam.

-Kérlek Edward ne, nehezítsd meg az életem. Így is romokba hever. És, most pedig eressz el-mondtam szomorú hangon. Úgy tűnik, még hallgat rám Edward mivel eleresztettem kezem. Miután ki léptem az ajtón észre vettem, hogy Edward visszament a lányunkhoz és tovább fogta apró kezét Amynek. Kintről egy üveg ablakon keresztül figyeltem őket. Nem telt bele sok idő mikor két kéz erősen magához szorított. Mikor meg fordultam boldogan vettem róla tudomást hogy Heather szorít oly erősen magához.

-Szia kincsem-mondtam majd meg pusziltam feje búbját.

-Szóval ő lenne az a híres Edward Cullen Amy édesapja-nézett ki karom mögül be a szobába Heather.

-Igen-sóhajtottam majd magamhoz vontam Heathert és beszippantottam édes illatát, ami nekem annyira tetszet.

-Milyen jó neki legalább van édesanyja és édesapja. Nekem, pedig csak egy imádni való anyukám-mondta majd fejét hasamra helyezte.

-Hidd, el meg fogjuk találni az apukádat, ha szeretnéd.-mondtam.

-Én nem szeretném. Ha eddig nem volt kíváncsi rám, akkor ez után se legyen-mondta mérgesen majd egy puszit nyomott arcomra.

-Amúgy is minek nekem egy vámpír apa, ha egyenesen egy gyönyörűen káprázatosan szexi vámpír anyukám van-mondta mosolyogva mire én is meg eresztettem egy apró mosolyt.

-Ez kedves tőled köszönöm.-

-Ahogy elnézem nagyon elnyerte a tetszését Edwardnak Amy-mondta Heather majd közelebb lépet az ablakhoz és be tekintet.

-Lehet hogy elnyerte a tetszését. De Heather én bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy Edward biztosan elhiszi, e hogy Amy a saját vére és húsa-mondtam majd elindultam a vége láthatatlan folyosón.

-Hol van Rose és Alice-kérdeztem mikor ki léptünk a váróterembe.

-Haza mentek és egy bizonyos Esme nevű nőt hoznak, ide azt mondták-

-Na már csak ez hiányzott.-

-Miért ki az Esme?-kérdezte Heather kíváncsian.

-Ő Edward édesanyja és Amy nagymamája-mondtam majd lehuppantam egy székre.

-És mért ba hogy ő ide jön-kérdezte lányom értetlenül.

-Tudod Heather Esme számomra nagyon sokat jelentett és még jelent most is és hogy újra láthatom az számomra öröm de egyrészt félek is hogy nem lesz erőm és a magam köré épített fal egyszer csak leomlik.-suttogtam és ha tudtam volna akkor most sírtam volna.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 7.

(Bella szemszöge)

-Hé Bella ne sírj-jött mellém Alice majd szorosan meg ölelt. Ölelését viszonoztam egy puszival mejett feje búbjára, nyomtam. Nem értettem mért van rajtam úrrá a sírás.

-És most konkrétan kitől is van gyereked-kérdezte barátságosan Rose. Nem értettem mire fel ez a kedves viselkedése velem, akit mindig utált. Emlékeimben Rose sose szólt egy jós szót se felém most meg olyan a viselkedése mintha évek óta barátok lennénk.

-Feltevéseim szerint Edward az. Hisz életemben először és utóljár vele voltam úgy együtt.-válaszóltam.

-Biztos ez Bella-kérdezte Rose.

-Nem hisztek nekem?-kérdeztem meg gyötörten.

-Én hiszek neked-szólalt meg Edward nagyon csendesen. Tenkitetem rá emeltem, és ahogy elnéztem, válla felett meg láttam egy lányt mely szaporán Edward felé, vette az irányt. Nem értettem a dolgot. Itt valami nincs rendben. A lány ki Edward felé tartott ugyan olyan gyönyörű volt, mint Cullenék de azért Rosenál nem volt szebb. Fehér bőre csak úgy csillogott mikor a nap egy apró fénypontja meg világította.

-Hát ez a liba meg ki-kérdezte mikor oda ért Edwardhoz és nagy meglepetésemre meg csókolta. Ahogy elnéztem Edward most minél hamarabb véget akart vetni ennek a csókna.

-Ezt én is kérdezhetném tőled-mondtam.

-Barna hosszú göndör haj, bájos arc és kedves mosoly. Te csak is Isabella lehetsz.-nyögte ki nyájasan.

-Jah én az vagyok, de még mindig nem tudom, hogy te ki a fene vagy-mondtam idegesen.

-Én Avril Swift vagyok Edward barátnője.-nyújtotta oda kezét a most már néven is ismert Avril. A megdöbbenéstől. Hátrébb léptem és próbáltam nem ki mutatni mérhetetlen fájdalmam. Úgy éreztem magam, mint 4 évvel ezelött. Amikor Edward egyedül hagyott. A tátongó sebem a mellkasomban ismét fel szakadt. Tudtam, hogyha 5 percnél tovább itt maradok, akkor nem bírom leplezni mérhetetlen fájdalmam.

-Értem-válaszólatam majd meg fordultam és el indúltem befele a korházba.

-Jó napot Amy Cullenről tud valamit.-mentem a recepciós pulthoz és kérdeztem kedvesen a titkárnőt.

-A második emeleten van az ötös korteremben. És kisasszony Dr.Cullen várja önt az irodájában. Második emelet és ki van írva, hogy Dr. Carlisle Culle.-mosolygott bájosan az ali 25 éves nő.

-Köszönöm-mondtam majd elindultam a lépcsőn felfelé. Mikor Carlisle irodája elé értem meg torpantam. Mi van, ha valami olyat akar meg beszélni velem, amihez egyáltalán nincsen kedvem. Vettem egy mély levegőt majd halkan bekopogtam. Miután hallottam a szobából egy „szabad” szót beléptem. Az iroda ugyan olyan izlésesen volt be rendezve, mint a Froksi Cullen ház.

-Szia Bella-üdvözölt Carlisle mosolyogva.

-Carlisle-mondtam majd fejemmel biccentettem felé eggyet.

-Örülök, hogy ismét találkozunk-mondta majd oda jött hozzám és szorosan meg ölelt. Rá és Esmére valahogy nem tudtam haragudni, azért amit tettek 4 évvel ezelőtt hiszen ők csak azt tették, amit jónak láttak. Rájuk mindig úgy tekintettem, mint pótszüleimre. De Edwardra és Alicre mérhetetlenül dühös voltam, mert a hozzám legközelebb álló két személy csak úgy ott hagyott engem. Ráadásúl Alice el sem köszönt.

-Hát még én-motyogtam. Carlisle hátra fordult de inkább másra terelte a szót.

-Aranyos kislányod van.-mondta.

-Szerintem is. Nagyon hasonlít az apjára-mondtam majd le, ültem az egyik székre, ami előtt egy másik széken Carlisle foglalt helyet.

-Hány éves-kérdezte kíváncsian.

-Most múlt négy éves június 20.-án-mondtam majd lehajtottam fejem, mert szomorúság lett úrrá rajtam, hiszen Edward is június 20.-án született.

-Edward is akkor született-mondta és hangjában érezni lehetett a kíváncsiságot.

-Gondolom már hallottad, hogy én az „állítom” hogy Amy Edward gyermeke-mondtam és bele néztem Carlisle szemébe.

-Igen és ezért is szeretnék beszélni veled-mondta elgondolkodva.

Egy kis előzetes a kövi részből.

-Hé Bella ne sírj-jött mellém Alice majd szorosan meg ölelt. Ölelését viszonoztam egy puszival mejett feje búbjára, nyomtam. Nem értettem mért van rajtam úrrá a sírás.

-És most konkrétan kitől is van gyereked-kérdezte barátságosan Rose. Nem értettem mire fel ez a kedves viselkedése velem, akit mindig utált. Emlékeimben Rose sose szólt egy jós szót se felém most meg olyan a viselkedése mintha évek óta barátok lennénk.

-Feltevéseim szerint Edward az. Hisz életemben először és utóljár vele voltam úgy együtt.-válaszóltam.

-Biztos ez Bella-kérdezte Rose.

-Nem hisztek nekem?-kérdeztem meg gyötörten.

-Én hiszek neked-szólalt meg Edward nagyon csendesen. Tenkitetem rá emeltem, és ahogy el néztem válla felett meg láttam egy lányt mely szaporán Edward felé vette az irányt.

Helló hoztam egy kis előzetest a következő részből. Remélem hogy holnap már az egész részt fel tudom tenni.

Puszy Andy

Hali.

Hali ide is fel raktam egy Chatet hogy könnyítsem a komunikációt. A köszönet Eszternek és Alicenek jár úgyhogy ezt nekik köszönhetitek.

Puszy Andy

Itt az új

Hali! Meg hoztam az új részt. Nekem személy szerint nagyon el nyerte a tetszésem ez a rész. Remélem nektek is tetszik.

Puszy Andy

Múlt és Jövő plusz a szerelem 6.

(Bella szemszöge)

Oo. El is felejtettem hogy ők is itt vannak. Na Bella, ebből hogy vágod ki magad.

-Bella szerintem el kéne magyaráznod, hogy ki is Amy-jött mellém Heather.

-Mi is úgy gondoljuk Bella-mondta Alice és Rose egyszerre.

-Na jó-adtam meg magam majd leültem az egyik székre mely a váróteremben volt.

-Hol is kezdjem-

-Talán az elejétől anya-szólalt meg ismét Heather.

-Oké. Ugye emlékeztek még a 18. szülinapomra mely rosszul sült el és ti úgy döntöttetek, hogy fogjátok magatok és odébb álltok.-kérdeztem. Miután mindketten bólintottak folytattam a kis mondókám.

-Na szóval miután elmentetek én teljesen magamba zuhantam egyik agyturkász után jött a másik hogy rá jöjjenek mi a bajom. De egyik doki sem tudta hogy mi lehet az mitől így magamba zuhantam. Egy ideig békén hagytak majd egy nap eszméletlenül vittek be a korházba. Tudjátok ti mily szenvedést éltem én át. A szívem darabokra tört-mondtam majd könnyek nélküli zokogásba, kezdtem. Alice nagy meglepetésemre oda jött hozzám majd meg ölelt.

-És ez után mi történt Bella-kérdezte Alice és hangjában észre lehetett venni, hogy nagy szomorú, amiatt hogy elmentek és itt hagytak engem. Észre se vettem hogy bekapcsolt az egyik erőm. Nagyon rég használtam így el is felejtettem. Álltalába akkor használom, ha boldog, vagy ha mérges és szomorú vagyok. És úgy tűnik, hogy most szomorú vagyok, mert hírtelen egy fekete rózsabokor kezdte el nőni mellettem.

-Francba-mondtam majd fel álltam és próbáltam eltakarni az emberek kíváncsi szeme elől a fekete rózsabokrot.

-Ezt te tetted Bella-kérdezte Rose meglepetten.

-Ha úgy vesszük igen-mondtam.

-Tudjátok mit mennyünk ki, mert ha bent maradunk én az egész kórházt be fogom népesíteni fekete rózsákkal.-mondtam majd meg fogtam a rózsát és ki húztam a padlóból. Miközben kifele mentem kezemben a fekete rózsával egy csomó szempár rám szegeződött.

- Mivan nem láttak méh rózsát-kérdeztem majd szaporára vettem lépteim. Miután ki értünk a parkolóba hol nem volt senki elhajítottam a rózsát és szembe fordultam Aliceel.

-Ez meg mi volt.-szólalt meg most először Edward.

-Az egyik képességem-mondtam majd meg rándítottam vállamat.

-És ez konkrétan milyen képesség is-kérdezte Alice.

-Ha szomorú vagy mérges vagyok akkor az erőm magától életre kelt és körülöttem fekete rózsákat, kezd el növeszteni. Ha pedig boldog vagyok, ugyan ez történik csak piros rózsákkal-mondtam majd ismét egy fekete rózsabokor kezdet el nőni mellettem.

-Szomorú-válaszóltam a fel nem tett kérdésre.

-Aha. Folytatnád Bella, amit előbb el kezdtél bent-kérdezte Rose.

-Oh. Na szóval miután bevittek a kórházba gépekre csatoltak melyek nekem az életet jelentették.-

-Úristen-mondta elszörnyülködve Alice.

-Nem a ti hibátok.-mondtam majd meg vontam vállam és folytattam, amit el kezdtem.

-Szóval engem a gépek tartottak életbe. Hallottam mindent, amit körülöttem beszéltek így azt is hallottam, hogy azt mondják, hogy már csak pár napom van hátra az életjelem meg figyelve. És persze ekkor hallottam, meg hogy terhes is vagyok. Charlie nagyon ki bukott de nem is az a lényeg. Menteni akartam, ami még menthető volt. Mivel csak az a kicsi marat meg Edwardból amit, én a hasamban hordtam meg akartam menteni. Tudtam, hogy ha akkor nem megyek el a korházból, akkor engem pár nap múlva le kapcsolnak a lélegeztetőről és akkor mindenek vége. Az életemnek és szerelmünk gyümölcsének is-mondtam majd Edwardra pillantottam. Arca fájdalmat tükrözött.

-Egyik este ki húzogattam magamból mindent mely életben tartott és elmentem. Persze az nem volt valami könnyű hogy ki szökjek egy korházból ígyhát bele, ültem egy tolókocsiba, míg senki se látott és azt mondtam, hogyha kérdezték, kivagyok, hogy egy rokont jöttem meg látogatni. Miután ki értem a kórházból fel ültem az első buszra mely Forksból elment. Egy ideig tengődtem az országban majd úgy döntöttem, hogy tovább állok. Egy ideig titeket próbáltalak meg keresni de 6 hónap után fel adtam a reményt, hogy valaha is láthatlak ismét titeket. A 8. hónapban jártam mikor találkoztam két lánnyal, akik ugyan úgy, mint ti vegetáriánusok voltak. Ők segítettek nekem hogy meg szülessen Amy és az egyik lány az idősebb Lily változtatott azzá, ami most vagyok-mondtam majd ismét zokogásba törtem ki.

Hali

Hali. Úgy néz ki hogy mára tuti lesz friss. Remélem Happy van.

Na puszy Andy

Húú. Én erre csak ennyit tudok mondani.

Hú. Kedvenc szerelmes párunkat le kapták amint meg érkeznek Párizsba(asszem). A sok rossz híreszteléssel ellentétben ahogy el nézem Rob és Kristen kapcsolat egyre jobban alakul. Ha meg nézitek egymás kezét fogják néhány képen

http://www.robsessedpattinson.com/2009/11/robert-pattinson-and-kristen-stewart_10.html további képekért erre a linkre kattints

Kedvenc idézeteim Stephenietól

Hali. Csináltam egy amolyan lista félét melyben az én kedvenc idézeteim vannak Stephenietól. Ha neked is van kedvenced küld el e-mailbe és én be rakom.

"Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem."

"Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam."

"Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni."

Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.

Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen.

Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia.

Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet.

Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs.

Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - itt hagytam veled.

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.

Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 5.

(Bella szemszöge)

Miután ki cipelt az a valaki a kórteremből el engedett és maga felé fordított. Mikor meg pillantottam az aranybarna szemeket egyből tudtam hogy Edward az. Attól a szem pártól mej nekem a Világot jelentette el olvadtam.

"Hé Bells ez most nem jó ötlet. A lányod éppen bent van a műtőben te pedig olvadozol egy olyas valakitől aki el hagyott"gondoltam magamban.

-Edward-suttogtam, majd a döbbenettől le ültem egy székre.

-Örülök hogy újra látlak Bella-mondta és úgy tett mintha 4 évvel ezelőtt mi csak valami haverok lettünk volna. Talán ezért is hagyott el.

-Hát még én-mondtam inkább magamnak. De Edward figyelmét fel keltette.

-Mondtál valamit?-kérdezte Edward. Én csak meg ráztam fejem ezzel jelezve hogy nem majd ez után a padlót kezdtem fixírozni.

-Szóval van egy lányod?-mondta és hangjából ki lehetett venni azt a sok fájdalmat.

-Kettő-helyesbítettem ki.

-Oh szuper-mondta inkább magának mint nekem.

-És mi a rendes nevük-kérdezte érdeklődést színlelve.

-Heather Parker és Amy Cullen-válaszólatm és a Cullen szót próbáltam halkan ki mondani. Kíváncsiságtól hajtva Edwardra emeltem tekintetem.

-Én ezt nem értem-rázte meg a fejét.

-Edward Amy a te lányod.-mondtam majd el indultam az ajtó felé. Mikor a kilincsre tettem kezem egy hideg bár számomra kellemes kéz fogta mag a karom. Mikor meg fordultam Edward arca pár centire volt az enyémtől.

-Hogy érted azt Bella hogy Amy az én lányom kérdezte zavarodottan Edward.

-Talán nem emlékszel arra a napra esetleg amikor lefeküdtünk-kérdeztem szarkaztikusan.

-De hisz a vámpíroknak nem lehet gyerekük-mondta oly halkan hogy emberi fül számára ne legyen hallható.

-Azt hiszed hazudok?-kérdeztem hangom pár oktávval fel emelve ezzel is el érve hogy minden szem pár ránk szegeződjön.

-Én ilyet nem mondtam-szólalt meg Edward nagyon halkan.

-Az lehet hogy nem mondtál ilyet de utaltál rá.-háborodtam fel.

-Tudod Edward amit tettél te és a családod az számomra megbocsájthatatlan, de én mégsem vagyok se rád se a családodra mérges mert tiszta szívből szeretlek titeket. De az hogy olyannal vádolsz ami nem is igaz kétszer is meg gondolom hogy téged ne utáljalak e meg-mondtam és ha ember lettem volna már rég patakokban folytak volna könnycseppjeim.

-Én hiszek neked Bella de Amy biztos hogy az én lányom.-

-Nem. Tudod miután el mentél és össze törted a szívem és vele együtt az érzéseim el mentem sétálni és az első velem szembe jövő alakkal gyereket csináltam hogy majd rád fogjam hogy Amy a te lányod. Úgy ismersz engem Edward Cullen hogy fűvel fával le fekszem-ordítottma mire ismét több szem pár is ránk szegeződött. Edward rám nézett majd meg fogta karom és el kezdett kifele húzni.

-Engedj el Edward-mondtam majd próbáltam karom ki szabadítani az erős kezek fogságából több kevesebb sikerrel. Miután ki ráncigált Edward a kórházból meg állt a parkolóban majd el engedett.

Mi a frászt csinálsz-mondtam.

-Még hogy én mi a frászt csinálok. Te mit csinálsz. 4 év múlva újra találkozunk és akkor azt állítod hogy van egy 4 éves kislányom ami képtelenség-ordított Edward.

-Hm nem semmi vagy Edward Cullen. Na ide figyelj. 4 én után ismét látlak titeket ez számomra fontos mert nekem ti jelentettétek a családot, de amint el mondtam hogy van egy lányod akiről eddig nem tudhattál mert el hagytál egyből fel háborodsz és ki osztasz. Pedig én nem kértem azt hogy ezentúl neveld te a kislányt, sőt én semmit sem kértem tőled. De tudod mit amint Amyt ki engedik a kórházból én fogom a sátor fám és tovább állok a gyerekeimmel együtt hogy neked és családodnak jobb legyen. Oké-ordítottam majd vissza indultam a kórházba. Mikor be léptem a kórházba Heather zavarodottan nézett rám.

-Mi történt anya-kérdezte

-Semmi-válaszóltam szárazon majd tovább indultam volna ha a világ számomra két csodája elém nem áll.

-Bella magyarázatot kérünk.-mondta egyszerre Rose és Alice.