Múlt és Jövő plusz a szerelem 11.

A történet elején még egy kis visszapillantás aztán 8 év jövőbe ugrás. Ugye most mindenki úgy érzi magát, mint Alice XD. Na térjünk a lényegre 8 év. Az sok. Bella és a gyerekek a Cullen családdal egyetembe Forksba költöztek. A gyerekek (igen Heather is) láthatáson vannak Edward számára, ami annyit tesz, hogy Edward minden szerdán és csütörtökön plusz hétvégén. Edward szakított állítólagos barátnőjével hogy visszaszerezze élete értelmét, Bellát, ami nem is olyan egyszerű, ahogy ő azt gondolja. Bella minden adandó alkalommal mikor találkozhatna Edwarddal el, megy, hogy ne lássák arcán a fájdalmat. Egy váratlan látogatás két ismerős idegennel és egy csalafinta terv a gyerekektől kell ennél több. Vajon az igaz szerelem ismét létre jöhet vagy Bellát és Edwardot már csak a gyerek, köti össze.

(Alice szemszöge)

-Én… csak… hát bocsánatot szeretnék kérni, azért mert 4 évvel ezelőtt búcsú nélkül itt hagytalak.-suttogtam majd Bella példáját követve én is lehajtottam fejem. Pár perc csönd után Bella halkan meg szólalt.

-Figyelj Alice. Amit tettetek még most is nagyon fáj és fájni is fog.-mondta szomorúan.

-Szóval ez azt jelenti nincs több eséjünk?-kérdeztem és legbelűl reménykedtem, hogy azt mondja de van.

-Egyszer talán. De most nincs-mondta majd visszaindult a kórházba.

8 évvel később

(Heather szemszöge)

Már megint reggel és már megint ez a szaros óra csörgés. Miután ismét szétzúztam vadonatúj ébresztő órám nagy, nehezen ki kászálódtam az ágyból. Mióta találkoztunk a Cullen családdal 8 év telt el. 1 évvel ezelőtt elköltöztünk Forksba. Természetesen jött velünk a Cullen család is mivel anya egy ügyvéd segítségével elintézte, azt hogy Amy láthatáson legyen Edwardnál. Ma is egy pont ilyen nap volt hogy Edward jött Amyért és persze értem is, mert minden szerdát és csütörtököt az én döntésem alapján náluk töltök. Az idő múlásával már én is és Amy is apának hívtuk Edwardot ami, őt egyáltalán nem zavarta. Nagyjából semmi sem változott csak annyi hogy anya, ha lehetett még szomorúbb lett. Amit mindenki észre vett. Miután ki léptem gondolatmenetemből oda lépkedtem a szekrény el. Lassan fel öltöztem. Majd miután végeztem le sétáltam a konyhába, ahol már anya főzött.

-Szia anya-köszöntem majd egy puszit nyomtam arcára.

-Szia kincsem. A húgod még nem kelt fel?-kérdezte miközben tálalta a reggelit.

-Itt vagyok-suhant le húgom a lépcsőről majd oda futott anyához és szorosan meg ölelte.

-Szia Amy-köszönt anya neki is. Miután meg reggeliztünk anya elvitt minket a suliba. Miután anya ki rakott minket és elhajtott elkísértem Amyt az osztályához. Lassan sétáltam vissza. Nem volt kedvem ma semmilyen Cullen találkozni kivéve apámmal. De ő vele mindig csak délután találkozom, mivel apa úgy gondolta, hogyha el kezd dolgozni, akkor anya meg enyhül. De nem nagyon hatot rá.

- Szia Heather-köszönt Alice miután oda szökdécselt hozzám.

-Szia Alice.-köszöntem. Ezután nagyon egésznap nem szóltunk egymáshoz. Éppen mentem Amyért mikor anya meg jelent.

-Szia anya. Hát te?-kérdeztem.

-Hozzád jöttem, mert most nem tudlak haza vinni titeket, mert van néhány elintézni valóm a városba. Viszont kaja a hűtőbe, házit itthon vagy, majd ha jön Edward nálla csináljátok meg. És Edward 16:00-kor jön értetek. Nem biztos, hogy haza érek, de pakoltam nektek össze ruhát meg ilyenek. Na puszi-mondta majd adott egy gyors puszit homlokomra és elrohant. Fura, nagyon fura.

Éppen ettünk, amikor csengettek.

-Megyek-ordítottam majd elindultam az ajtó felé.

-MEGLEPETÉS-ordította két alacsony nő, még pedig Lily és Vanessa. Kellemes meglepetés gondoltam magamban miközben megfagyva álltam.

-Na mivan csajszi már nem is üdvözlöd a nénikéidet-mondták majd szorosan meg öleltek.

-Lili néni Vanessa néni rohant ki a konyhából Amy is majd egyenként szorosan meg ölelte mindkettőjüket.

-Hú de meg nőttél Amy. Anyu hol van-kérdezték, miközben beljebb jöttek.

-Dolga van a városba, majd jön, azt mondta-mondtam majd Amyt visszatoltam az asztalhoz, hogy egyen.

-Foglaljatok helyet-mutattam a kanapéra miközben én is le, ültem.

-Ugye nem zavarunk-kérdezte Lily miközben le, vette kabátját és helyet foglalt.

-Van olyan pillanat, amikor ti zavartok-kérdeztem mosolyogva. Miután mindketten megrázták fejüket kérdezősködni kezdtem.

-És minek köszönhetjük ezt a szívélyes vendéglátást-kérdeztem még mindig mosolyogva.

-Gondoltuk meglepetést szerzünk nektek-mondta Nessa majd a mellé lépő Amyt szorosan átölelte.

-Ohh. Én igazán meg lepődtem-mondtam.

-És hogy vagytok amióta nem beszéltünk.-kérdezte Lily.

-Tegnap este beszéltél anyával asziszem azóta semmi változás nincs a fedélzeten kapitány.-mondtam mosolyogva. Erre mindenki fel nevetet bár szerintem nem volt annyira viccese. Pár perc beszélgetés után ismét csengettek. Az illető nagyon rá tapadhatott a csengőre.

-Megyek, már nem kell rá cuppanni a csnegőre-ordítottam ki, és úgy tűnik használt, mert az illető egyből abba hagyta a csengetést. Mikor ki nyitottam az ajtót meglepődtem. Basszus apa. Elfelejtettem. Hány óra is van. Gyorsan az órára néztem. Pontosan négy.

-Nocsak nocsak a megtestesült pontosság-mondtam mosolyogva majd szorosan meg öleltem apámat.

-Apa apa apa apa-rohant ki Amy majd szorosan meg ölelte Edwardot. Mindketten kaptunk egy puszit majd beljebb invitáltam Edwardot.

-Nem mondta Bella, hogy vendégeitek érkeznek-mondta Edward mosolyogva.

-És nekünk se mondta Bella, hogy a gyerekeinek ilyen helyes apja van. Amúgy és Lily vagyok én, pedig Vanessa.-mutatkoztak be egymás után a lányok. Edward ezt a hírtelen reakciót meg szeppenve fogadta mitől nekem nevetnem kellett.

-Apa had mutassam be Vanessát és Lilyt-mondtam majd kezemmel az illető felé mutatam.

-Nessa Lily őt itt az apám Edward Cullen-mondtam maajd Edward felé intettem. Miután illedelmesen bemutatkoztak Edward felé fordultam.

-Anya azt mondta, hogy nem biztos, hogy haza ér mire ide érsz, mert dolga van ezért ki készített mindent, hogy el tudj vinni minket.-mondtam majd elindultam a táskákhoz melyek már elő voltak készítve. Miután meg beszéltük Lilyékkel hogy Edward elvisz minket elindultunk a nagy fehér házhoz. Hama oda értünk, ami nem volt meglepő.