Sziasztok

Ha minden igaz holnap vagy holnapután jönn friss.

Semmi értelme!!! :(

Sziasztok. Van egy kis nagy hírem számotokra. Ezennel(bár lehet hogy én dramatizálom túl a dolgokat) a blogot bezártnak tekintem mivel könyörögnöm kell hogy írjatok még ha az rossz is(van amikor olyankor sem ír senki). Nem értem miért van 29 rendszeres olvasóm ha viszont nuku megjegyzés. Nem kerül szerintem semmibe hogy pár nyomorult szót oda írjatok. Én már annyitól is boldog szoktam!!!! lenni hogy ha annyit ír valaki hogy jó lett. Oké én el hiszem hogy mostanában alig vagyok fent és történet is kevés de örülök hogy amikor délután 15-16 órakörűl haza esek még tudok tanúlni. Na mindegy nem nyavajgom pedig ezután a mai nap után lenne mit. Aki álltalábba ír az nem vegye magára és attól bocsánatot is kérek a kis szinjátékom miatt. Szóval ha meg tanultatok írni kedves olvasóim akkor szóljatok és én egyből összeszedem magam az íráshoz és ahhoz hogy kedvet derítsek nektek.

Sziasztok. Hát meg hoztam az első fejezettet ami az igazat meg vallva rövid lett de sajna nem sok időm van a géphez ülni mert tanulnom kell . Úgyhogy lehet hogy lesz olyan hét amikor nem hozok frisst vagy nem írok de az csak is azért van mert tanulok. Na puszi csajszikáim.

(Bella szemszöge)

-Biztos hogy el akarsz menni Bella-kérdezte apám már vagy huszadszor meg.

-Apa. Az lesz a legjobb nekem neked és mindenkinek, hogyha én most szépen elmegyek, lehiggadok és próbálok a sulira gondolni-mondtam de, közben legbelül ordítottam hogy engedjen el végre, és had sírjam ki magam. Edward már egy éve el hagyott és a seb melyet szívemben ejtett még most is éles és fájdalmas. Legtöbb időm Jacobbal töltöttem, aki ha valamennyire de teljesen nem mulasztotta fájdalmam. Ezért is gondoltam hogy új életet kezdek új lappal, új sulival, és ha lehet új barátokkal, bár Alicenél jobb barátot keresve sem taláhattok az egész földkerekségen.

-Oké. Hát akkor Bells ideje indúlnod-mondta apám miközben a kocsiban várakozó Jacobhoz kísért. Még egyszer szorosan meg ölelt majd miután a csomagjaim bedobtam a hátsó ülésre, még nyomtam egy puszit Charlie arcára és beszálltam a kocsiba.

-Hiányozni fogsz apa-mondtam könnyes szemmel.

-Te is nekem de most már mennyetek, mert különbben nem engedlek el.-mondta majd hátrébb állt a kocsitól mejjet Jake be indított és már mentünk is. Egész úton nem szóltunk egymáshoz Jacobbal csak csendben ültünk. Miután meg érkeztünk Jacob segített el vinni a csomagom a megőrzőbe. Én addig meg vettem az Alaszkába szóló repülő jegyet. Miután visszasétáltam Jacobhoz szorosan meg öleltem.

-Örökre elmész?-kérdezte szomorúan, de inkább kijelentésnek hangzott.

-Hidd el, ha tehetném, nem mennék el de, meg kell tennem és e senki, és semmi nem tud változtantni-mondtam majd még szorosabban meg öleltem Jacobot.

-Akkor nem menj Bella. Maradj itt velem, értem-mondta Jake miközben szemeim figyelte.

-Nem tehetem, sajnálom de nem. Túl sok emlék köz hozzá.-mondtam majd lehajtottam fejem.

-Hát persze mindig csak ő ő és ő.-mondta felháborodottan és ésreztem hogyha most nem nyugtatom le akkor nem fogja érdekelni hogy kik vannak itt át változik farkassá.

-Hé Jake nyugi ne tegyél semmi olyat, amit meg bánnál.-mondtam majd meg szorítottam kezét. Erre valamelyest lenyugodott és vett egy mély levegőt.

-Oké hát akkor idő van én, most megyek fel, szállok a gépre és azzal minden eddig meg történt dolognak vége lesz. Értetted.-kérdeztem. Tudtam, hogyha Jake naponta hívogatna, akkor nem tudnák le nyugodni és akkor ennyi erővel, maradhatok itt is.

-Semmi telefon hívás, üzenet, levél vagy látogatás-mondtam szigorúan.

-Értettem anya-mondta nevetve mégis szomorúan.

-Na legyél vidámabb. Hidd el, találsz majd egy gyönyörű kedves, és aranyos lányt, akibe majd bevésődsz és én akkor már csak második, leszek az életedbe, úgyhogy nem vesztesz semmit.-mondtam majd egy puszit, nyomtam arcára.

-És egyébként is egy év múlva jövök és akkor minden percet be, pótolhatsz-mondtam mosolyogva majd eleresztettem kezét.

-Itt a búcsú ideje?-kérdezte majd miután bólintottam szorosan magához ölelt még egyszer.

-Viszlát vámpírlány.-mondta

-Viszlát farkasfiú. Hiányozni fogsz. Kérlek vigyázz magadra és Charliera is-mondtam majd elindultam. Nem néztem vissza, mert tudtam, hogyha csak egy másodpercre is visszanézek vége mindennek.

Miután fel szálltam a repülőre már indultunk is.

-Jónapot kisasszony hozhatok önnek valamit-kérdezte a sztyuárdesz. Miután meg ráztam fejem el ment én pedig ki tekintettem az ablakon. Gondolataim között egyfolytába Alaszka járt az új hely új iskola és persze Edward. Igaz hogy már vagy egy éve el hagyott én mégsem vagyok mérges rá. Hisz neki köszönhetem az összes kellemes érzésem. Ami persze mostanra már halovány látkép volt.

-Kedves utasaink. Kapcsolják be öveiket. A leszállást meg kezdtük-mondta egy női hang. Miután földet értünk és a csomagjaim is meg voltak el indultam az albérlet felé. Miután oda értem a házvezető oda adta a kulcsot és el is ment. A lakás a 4. emeleten volt. Szép kilátás mondtam magamba miközben a füstölgő gyárkéményeket, nézegettem.

-Na végre. Minden bizonnyal ez lesz az-mondtam miközben a kulccsal babráltam. Miután beléptem a házba meglepődtem. A lakás pont az ellentettje volt a gyárkéményeknek és sötét és porosodó házaknak. Kedves és világos lakás. Az ablakokon ki tekintettem kellemes látvány fogadott. Egy szép park volt a szomszédba telis tele fákkal, virágokkal és mosolygós emberekkel. Bárcsak itt… nem Bella erre az egyre nem szabad gondolnod. Csak ő rá ne, mert akkor ismét rád jön a sírógörcs.

-Na szép már beszélek is magamban. Oké akkor, ha minden igaz holnapra ide érnek a dolgaim addig a padló tökéletes lesz-mondogattam miközben le, raktam a cuccaim.

-WOW. Két szoba, két fürdő és egy konyha és nappali szerűség egyben. Hát ezért volt ez ilyen űber drága. Oké Bells kell egy lakó társ, akivel közösen fizetsz mindent, de előtte egy munka is kéne-mondogattam magamnak. Lassan ki lépkedtem a lakásból és elindultam, hogy, keressek egy munkát

Bevezető azaz porológus

A történetem ismét onnan kezdődik hogy Edward el hagyja Bellát blablabla. Na szóval Bella szenved ezért hogy tiszta fejjel induljon el megy Alaszkába a Romig Middle suliba. Bella egy albérletbe lakik egy másik lánnyal Majával aki pár hónap múlva Bella egyik legjobb barátja lesz. Egy nap Bellához egy rég látott ismerős látogat el. Bella élete fenekestül fel fordul amit barátnője Maja és Charlie nem néz jó szemmel. Bella a látogatónak köszönhetően cakpakk mindent ott hagy és el indul meg keresni a Cullen családot akiről már nem is lehet nagyon azt mondani hogy család. Ugyan is csak Esme, Carlsile, Alice és Jasper van. Bella miközben próbálja a "családot" újra családi állapotba helyezni rá jön hogy nem tud Edward nélkül élni. Miközben a család 3 tagját keresi kisebb nagyobb bonyodalmakba keveredik. Mi az erősebb a szerelem vagy a halál. Olvasd el és meg tudod.

Hír

Egy kis hír!

A Múlt és jövőnél, amíg nem lesz ihletem, addig sajna nem tudom frissíteni. De ha nektek az meg felel, hogy egy új röténetbe kezdjek, akkor ezt meg teszem.

Puszi Andi

Múlt és Jövő plusz a szerelem 11.

A történet elején még egy kis visszapillantás aztán 8 év jövőbe ugrás. Ugye most mindenki úgy érzi magát, mint Alice XD. Na térjünk a lényegre 8 év. Az sok. Bella és a gyerekek a Cullen családdal egyetembe Forksba költöztek. A gyerekek (igen Heather is) láthatáson vannak Edward számára, ami annyit tesz, hogy Edward minden szerdán és csütörtökön plusz hétvégén. Edward szakított állítólagos barátnőjével hogy visszaszerezze élete értelmét, Bellát, ami nem is olyan egyszerű, ahogy ő azt gondolja. Bella minden adandó alkalommal mikor találkozhatna Edwarddal el, megy, hogy ne lássák arcán a fájdalmat. Egy váratlan látogatás két ismerős idegennel és egy csalafinta terv a gyerekektől kell ennél több. Vajon az igaz szerelem ismét létre jöhet vagy Bellát és Edwardot már csak a gyerek, köti össze.

(Alice szemszöge)

-Én… csak… hát bocsánatot szeretnék kérni, azért mert 4 évvel ezelőtt búcsú nélkül itt hagytalak.-suttogtam majd Bella példáját követve én is lehajtottam fejem. Pár perc csönd után Bella halkan meg szólalt.

-Figyelj Alice. Amit tettetek még most is nagyon fáj és fájni is fog.-mondta szomorúan.

-Szóval ez azt jelenti nincs több eséjünk?-kérdeztem és legbelűl reménykedtem, hogy azt mondja de van.

-Egyszer talán. De most nincs-mondta majd visszaindult a kórházba.

8 évvel később

(Heather szemszöge)

Már megint reggel és már megint ez a szaros óra csörgés. Miután ismét szétzúztam vadonatúj ébresztő órám nagy, nehezen ki kászálódtam az ágyból. Mióta találkoztunk a Cullen családdal 8 év telt el. 1 évvel ezelőtt elköltöztünk Forksba. Természetesen jött velünk a Cullen család is mivel anya egy ügyvéd segítségével elintézte, azt hogy Amy láthatáson legyen Edwardnál. Ma is egy pont ilyen nap volt hogy Edward jött Amyért és persze értem is, mert minden szerdát és csütörtököt az én döntésem alapján náluk töltök. Az idő múlásával már én is és Amy is apának hívtuk Edwardot ami, őt egyáltalán nem zavarta. Nagyjából semmi sem változott csak annyi hogy anya, ha lehetett még szomorúbb lett. Amit mindenki észre vett. Miután ki léptem gondolatmenetemből oda lépkedtem a szekrény el. Lassan fel öltöztem. Majd miután végeztem le sétáltam a konyhába, ahol már anya főzött.

-Szia anya-köszöntem majd egy puszit nyomtam arcára.

-Szia kincsem. A húgod még nem kelt fel?-kérdezte miközben tálalta a reggelit.

-Itt vagyok-suhant le húgom a lépcsőről majd oda futott anyához és szorosan meg ölelte.

-Szia Amy-köszönt anya neki is. Miután meg reggeliztünk anya elvitt minket a suliba. Miután anya ki rakott minket és elhajtott elkísértem Amyt az osztályához. Lassan sétáltam vissza. Nem volt kedvem ma semmilyen Cullen találkozni kivéve apámmal. De ő vele mindig csak délután találkozom, mivel apa úgy gondolta, hogyha el kezd dolgozni, akkor anya meg enyhül. De nem nagyon hatot rá.

- Szia Heather-köszönt Alice miután oda szökdécselt hozzám.

-Szia Alice.-köszöntem. Ezután nagyon egésznap nem szóltunk egymáshoz. Éppen mentem Amyért mikor anya meg jelent.

-Szia anya. Hát te?-kérdeztem.

-Hozzád jöttem, mert most nem tudlak haza vinni titeket, mert van néhány elintézni valóm a városba. Viszont kaja a hűtőbe, házit itthon vagy, majd ha jön Edward nálla csináljátok meg. És Edward 16:00-kor jön értetek. Nem biztos, hogy haza érek, de pakoltam nektek össze ruhát meg ilyenek. Na puszi-mondta majd adott egy gyors puszit homlokomra és elrohant. Fura, nagyon fura.

Éppen ettünk, amikor csengettek.

-Megyek-ordítottam majd elindultam az ajtó felé.

-MEGLEPETÉS-ordította két alacsony nő, még pedig Lily és Vanessa. Kellemes meglepetés gondoltam magamban miközben megfagyva álltam.

-Na mivan csajszi már nem is üdvözlöd a nénikéidet-mondták majd szorosan meg öleltek.

-Lili néni Vanessa néni rohant ki a konyhából Amy is majd egyenként szorosan meg ölelte mindkettőjüket.

-Hú de meg nőttél Amy. Anyu hol van-kérdezték, miközben beljebb jöttek.

-Dolga van a városba, majd jön, azt mondta-mondtam majd Amyt visszatoltam az asztalhoz, hogy egyen.

-Foglaljatok helyet-mutattam a kanapéra miközben én is le, ültem.

-Ugye nem zavarunk-kérdezte Lily miközben le, vette kabátját és helyet foglalt.

-Van olyan pillanat, amikor ti zavartok-kérdeztem mosolyogva. Miután mindketten megrázták fejüket kérdezősködni kezdtem.

-És minek köszönhetjük ezt a szívélyes vendéglátást-kérdeztem még mindig mosolyogva.

-Gondoltuk meglepetést szerzünk nektek-mondta Nessa majd a mellé lépő Amyt szorosan átölelte.

-Ohh. Én igazán meg lepődtem-mondtam.

-És hogy vagytok amióta nem beszéltünk.-kérdezte Lily.

-Tegnap este beszéltél anyával asziszem azóta semmi változás nincs a fedélzeten kapitány.-mondtam mosolyogva. Erre mindenki fel nevetet bár szerintem nem volt annyira viccese. Pár perc beszélgetés után ismét csengettek. Az illető nagyon rá tapadhatott a csengőre.

-Megyek, már nem kell rá cuppanni a csnegőre-ordítottam ki, és úgy tűnik használt, mert az illető egyből abba hagyta a csengetést. Mikor ki nyitottam az ajtót meglepődtem. Basszus apa. Elfelejtettem. Hány óra is van. Gyorsan az órára néztem. Pontosan négy.

-Nocsak nocsak a megtestesült pontosság-mondtam mosolyogva majd szorosan meg öleltem apámat.

-Apa apa apa apa-rohant ki Amy majd szorosan meg ölelte Edwardot. Mindketten kaptunk egy puszit majd beljebb invitáltam Edwardot.

-Nem mondta Bella, hogy vendégeitek érkeznek-mondta Edward mosolyogva.

-És nekünk se mondta Bella, hogy a gyerekeinek ilyen helyes apja van. Amúgy és Lily vagyok én, pedig Vanessa.-mutatkoztak be egymás után a lányok. Edward ezt a hírtelen reakciót meg szeppenve fogadta mitől nekem nevetnem kellett.

-Apa had mutassam be Vanessát és Lilyt-mondtam majd kezemmel az illető felé mutatam.

-Nessa Lily őt itt az apám Edward Cullen-mondtam maajd Edward felé intettem. Miután illedelmesen bemutatkoztak Edward felé fordultam.

-Anya azt mondta, hogy nem biztos, hogy haza ér mire ide érsz, mert dolga van ezért ki készített mindent, hogy el tudj vinni minket.-mondtam majd elindultam a táskákhoz melyek már elő voltak készítve. Miután meg beszéltük Lilyékkel hogy Edward elvisz minket elindultunk a nagy fehér házhoz. Hama oda értünk, ami nem volt meglepő.

Hír!!

Na gyereke ma jön ez a friss és azzal úgy gondolom(még nem biztos) hogy ennek a történetnek vége lenne de fejemben már egy másik fogalmazódik. Remélem a késés miatt nem vagytok rám annyira mérgesek.

Puszy Andy