Sziasztok. Hát meg hoztam az első fejezettet ami az igazat meg vallva rövid lett de sajna nem sok időm van a géphez ülni mert tanulnom kell . Úgyhogy lehet hogy lesz olyan hét amikor nem hozok frisst vagy nem írok de az csak is azért van mert tanulok. Na puszi csajszikáim.

(Bella szemszöge)

-Biztos hogy el akarsz menni Bella-kérdezte apám már vagy huszadszor meg.

-Apa. Az lesz a legjobb nekem neked és mindenkinek, hogyha én most szépen elmegyek, lehiggadok és próbálok a sulira gondolni-mondtam de, közben legbelül ordítottam hogy engedjen el végre, és had sírjam ki magam. Edward már egy éve el hagyott és a seb melyet szívemben ejtett még most is éles és fájdalmas. Legtöbb időm Jacobbal töltöttem, aki ha valamennyire de teljesen nem mulasztotta fájdalmam. Ezért is gondoltam hogy új életet kezdek új lappal, új sulival, és ha lehet új barátokkal, bár Alicenél jobb barátot keresve sem taláhattok az egész földkerekségen.

-Oké. Hát akkor Bells ideje indúlnod-mondta apám miközben a kocsiban várakozó Jacobhoz kísért. Még egyszer szorosan meg ölelt majd miután a csomagjaim bedobtam a hátsó ülésre, még nyomtam egy puszit Charlie arcára és beszálltam a kocsiba.

-Hiányozni fogsz apa-mondtam könnyes szemmel.

-Te is nekem de most már mennyetek, mert különbben nem engedlek el.-mondta majd hátrébb állt a kocsitól mejjet Jake be indított és már mentünk is. Egész úton nem szóltunk egymáshoz Jacobbal csak csendben ültünk. Miután meg érkeztünk Jacob segített el vinni a csomagom a megőrzőbe. Én addig meg vettem az Alaszkába szóló repülő jegyet. Miután visszasétáltam Jacobhoz szorosan meg öleltem.

-Örökre elmész?-kérdezte szomorúan, de inkább kijelentésnek hangzott.

-Hidd el, ha tehetném, nem mennék el de, meg kell tennem és e senki, és semmi nem tud változtantni-mondtam majd még szorosabban meg öleltem Jacobot.

-Akkor nem menj Bella. Maradj itt velem, értem-mondta Jake miközben szemeim figyelte.

-Nem tehetem, sajnálom de nem. Túl sok emlék köz hozzá.-mondtam majd lehajtottam fejem.

-Hát persze mindig csak ő ő és ő.-mondta felháborodottan és ésreztem hogyha most nem nyugtatom le akkor nem fogja érdekelni hogy kik vannak itt át változik farkassá.

-Hé Jake nyugi ne tegyél semmi olyat, amit meg bánnál.-mondtam majd meg szorítottam kezét. Erre valamelyest lenyugodott és vett egy mély levegőt.

-Oké hát akkor idő van én, most megyek fel, szállok a gépre és azzal minden eddig meg történt dolognak vége lesz. Értetted.-kérdeztem. Tudtam, hogyha Jake naponta hívogatna, akkor nem tudnák le nyugodni és akkor ennyi erővel, maradhatok itt is.

-Semmi telefon hívás, üzenet, levél vagy látogatás-mondtam szigorúan.

-Értettem anya-mondta nevetve mégis szomorúan.

-Na legyél vidámabb. Hidd el, találsz majd egy gyönyörű kedves, és aranyos lányt, akibe majd bevésődsz és én akkor már csak második, leszek az életedbe, úgyhogy nem vesztesz semmit.-mondtam majd egy puszit, nyomtam arcára.

-És egyébként is egy év múlva jövök és akkor minden percet be, pótolhatsz-mondtam mosolyogva majd eleresztettem kezét.

-Itt a búcsú ideje?-kérdezte majd miután bólintottam szorosan magához ölelt még egyszer.

-Viszlát vámpírlány.-mondta

-Viszlát farkasfiú. Hiányozni fogsz. Kérlek vigyázz magadra és Charliera is-mondtam majd elindultam. Nem néztem vissza, mert tudtam, hogyha csak egy másodpercre is visszanézek vége mindennek.

Miután fel szálltam a repülőre már indultunk is.

-Jónapot kisasszony hozhatok önnek valamit-kérdezte a sztyuárdesz. Miután meg ráztam fejem el ment én pedig ki tekintettem az ablakon. Gondolataim között egyfolytába Alaszka járt az új hely új iskola és persze Edward. Igaz hogy már vagy egy éve el hagyott én mégsem vagyok mérges rá. Hisz neki köszönhetem az összes kellemes érzésem. Ami persze mostanra már halovány látkép volt.

-Kedves utasaink. Kapcsolják be öveiket. A leszállást meg kezdtük-mondta egy női hang. Miután földet értünk és a csomagjaim is meg voltak el indultam az albérlet felé. Miután oda értem a házvezető oda adta a kulcsot és el is ment. A lakás a 4. emeleten volt. Szép kilátás mondtam magamba miközben a füstölgő gyárkéményeket, nézegettem.

-Na végre. Minden bizonnyal ez lesz az-mondtam miközben a kulccsal babráltam. Miután beléptem a házba meglepődtem. A lakás pont az ellentettje volt a gyárkéményeknek és sötét és porosodó házaknak. Kedves és világos lakás. Az ablakokon ki tekintettem kellemes látvány fogadott. Egy szép park volt a szomszédba telis tele fákkal, virágokkal és mosolygós emberekkel. Bárcsak itt… nem Bella erre az egyre nem szabad gondolnod. Csak ő rá ne, mert akkor ismét rád jön a sírógörcs.

-Na szép már beszélek is magamban. Oké akkor, ha minden igaz holnapra ide érnek a dolgaim addig a padló tökéletes lesz-mondogattam miközben le, raktam a cuccaim.

-WOW. Két szoba, két fürdő és egy konyha és nappali szerűség egyben. Hát ezért volt ez ilyen űber drága. Oké Bells kell egy lakó társ, akivel közösen fizetsz mindent, de előtte egy munka is kéne-mondogattam magamnak. Lassan ki lépkedtem a lakásból és elindultam, hogy, keressek egy munkát