Hali.

Hali ide is fel raktam egy Chatet hogy könnyítsem a komunikációt. A köszönet Eszternek és Alicenek jár úgyhogy ezt nekik köszönhetitek.

Puszy Andy

Itt az új

Hali! Meg hoztam az új részt. Nekem személy szerint nagyon el nyerte a tetszésem ez a rész. Remélem nektek is tetszik.

Puszy Andy

Múlt és Jövő plusz a szerelem 6.

(Bella szemszöge)

Oo. El is felejtettem hogy ők is itt vannak. Na Bella, ebből hogy vágod ki magad.

-Bella szerintem el kéne magyaráznod, hogy ki is Amy-jött mellém Heather.

-Mi is úgy gondoljuk Bella-mondta Alice és Rose egyszerre.

-Na jó-adtam meg magam majd leültem az egyik székre mely a váróteremben volt.

-Hol is kezdjem-

-Talán az elejétől anya-szólalt meg ismét Heather.

-Oké. Ugye emlékeztek még a 18. szülinapomra mely rosszul sült el és ti úgy döntöttetek, hogy fogjátok magatok és odébb álltok.-kérdeztem. Miután mindketten bólintottak folytattam a kis mondókám.

-Na szóval miután elmentetek én teljesen magamba zuhantam egyik agyturkász után jött a másik hogy rá jöjjenek mi a bajom. De egyik doki sem tudta hogy mi lehet az mitől így magamba zuhantam. Egy ideig békén hagytak majd egy nap eszméletlenül vittek be a korházba. Tudjátok ti mily szenvedést éltem én át. A szívem darabokra tört-mondtam majd könnyek nélküli zokogásba, kezdtem. Alice nagy meglepetésemre oda jött hozzám majd meg ölelt.

-És ez után mi történt Bella-kérdezte Alice és hangjában észre lehetett venni, hogy nagy szomorú, amiatt hogy elmentek és itt hagytak engem. Észre se vettem hogy bekapcsolt az egyik erőm. Nagyon rég használtam így el is felejtettem. Álltalába akkor használom, ha boldog, vagy ha mérges és szomorú vagyok. És úgy tűnik, hogy most szomorú vagyok, mert hírtelen egy fekete rózsabokor kezdte el nőni mellettem.

-Francba-mondtam majd fel álltam és próbáltam eltakarni az emberek kíváncsi szeme elől a fekete rózsabokrot.

-Ezt te tetted Bella-kérdezte Rose meglepetten.

-Ha úgy vesszük igen-mondtam.

-Tudjátok mit mennyünk ki, mert ha bent maradunk én az egész kórházt be fogom népesíteni fekete rózsákkal.-mondtam majd meg fogtam a rózsát és ki húztam a padlóból. Miközben kifele mentem kezemben a fekete rózsával egy csomó szempár rám szegeződött.

- Mivan nem láttak méh rózsát-kérdeztem majd szaporára vettem lépteim. Miután ki értünk a parkolóba hol nem volt senki elhajítottam a rózsát és szembe fordultam Aliceel.

-Ez meg mi volt.-szólalt meg most először Edward.

-Az egyik képességem-mondtam majd meg rándítottam vállamat.

-És ez konkrétan milyen képesség is-kérdezte Alice.

-Ha szomorú vagy mérges vagyok akkor az erőm magától életre kelt és körülöttem fekete rózsákat, kezd el növeszteni. Ha pedig boldog vagyok, ugyan ez történik csak piros rózsákkal-mondtam majd ismét egy fekete rózsabokor kezdet el nőni mellettem.

-Szomorú-válaszóltam a fel nem tett kérdésre.

-Aha. Folytatnád Bella, amit előbb el kezdtél bent-kérdezte Rose.

-Oh. Na szóval miután bevittek a kórházba gépekre csatoltak melyek nekem az életet jelentették.-

-Úristen-mondta elszörnyülködve Alice.

-Nem a ti hibátok.-mondtam majd meg vontam vállam és folytattam, amit el kezdtem.

-Szóval engem a gépek tartottak életbe. Hallottam mindent, amit körülöttem beszéltek így azt is hallottam, hogy azt mondják, hogy már csak pár napom van hátra az életjelem meg figyelve. És persze ekkor hallottam, meg hogy terhes is vagyok. Charlie nagyon ki bukott de nem is az a lényeg. Menteni akartam, ami még menthető volt. Mivel csak az a kicsi marat meg Edwardból amit, én a hasamban hordtam meg akartam menteni. Tudtam, hogy ha akkor nem megyek el a korházból, akkor engem pár nap múlva le kapcsolnak a lélegeztetőről és akkor mindenek vége. Az életemnek és szerelmünk gyümölcsének is-mondtam majd Edwardra pillantottam. Arca fájdalmat tükrözött.

-Egyik este ki húzogattam magamból mindent mely életben tartott és elmentem. Persze az nem volt valami könnyű hogy ki szökjek egy korházból ígyhát bele, ültem egy tolókocsiba, míg senki se látott és azt mondtam, hogyha kérdezték, kivagyok, hogy egy rokont jöttem meg látogatni. Miután ki értem a kórházból fel ültem az első buszra mely Forksból elment. Egy ideig tengődtem az országban majd úgy döntöttem, hogy tovább állok. Egy ideig titeket próbáltalak meg keresni de 6 hónap után fel adtam a reményt, hogy valaha is láthatlak ismét titeket. A 8. hónapban jártam mikor találkoztam két lánnyal, akik ugyan úgy, mint ti vegetáriánusok voltak. Ők segítettek nekem hogy meg szülessen Amy és az egyik lány az idősebb Lily változtatott azzá, ami most vagyok-mondtam majd ismét zokogásba törtem ki.

Hali

Hali. Úgy néz ki hogy mára tuti lesz friss. Remélem Happy van.

Na puszy Andy

Húú. Én erre csak ennyit tudok mondani.

Hú. Kedvenc szerelmes párunkat le kapták amint meg érkeznek Párizsba(asszem). A sok rossz híreszteléssel ellentétben ahogy el nézem Rob és Kristen kapcsolat egyre jobban alakul. Ha meg nézitek egymás kezét fogják néhány képen

http://www.robsessedpattinson.com/2009/11/robert-pattinson-and-kristen-stewart_10.html további képekért erre a linkre kattints

Kedvenc idézeteim Stephenietól

Hali. Csináltam egy amolyan lista félét melyben az én kedvenc idézeteim vannak Stephenietól. Ha neked is van kedvenced küld el e-mailbe és én be rakom.

"Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem."

"Tényleg, mintha valaki meghalt volna - én magam. Mert nem csak a legigazibb igaz szerelmet veszítettem el - ami önmagában is elég hozzá, hogy valaki belepusztuljon, de ráadásul elveszítettem a jövőmet, a családomat - azt az életet, amit választottam."

"Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni."

Megtiltottam magamnak az emlékezést, és rettegtem a felejtéstől: mintha borotva élén táncolnék.

Ha már úgyis a pokolba kell mennem, akkor legalább csináljam rendesen.

Így inkább Júlián gondolkodtam még egy kicsit. Vajon mit csinált volna, ha Rómeó faképnél hagyja, nem azért mert száműzik a városból, hanem mert egyszerűen megunja őt? Vagy mondjuk Rozália alaposan lehordja, és ettől Rómeó meggondolja magát? Vagy nem veszi feleségül Júliát, hanem egyszerűen kereket old? Úgy véltem, tudom, mit érzett volna akkor Júlia.

Valahányszor hideg keze megérintett, a szívem mindig meglódult. Két ilyen alkalommal láttam valamit az arcán, ami arra vallott, hogy képes meghallani a szívverésemet.

Csak naplementéig lehettem biztos benne, hogy itt marad velem. Mint a tündérmesékben, amikor elérkezik az a pont, ahol megtörik a varázs.

Olyan hamar visszajövök, hogy nem is lesz időd hiányolni. Vigyázz a szívemre - itt hagytam veled.

Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.

Döbbenetes, milyen hirtelen elszállt a fojtogató félelem, döbbenetes, milyen tökéletes biztonságban éreztem magam abban a pillanatban, amint meghallottam a hangját.

Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?

Az a tudat vigasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit.

Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik

Csak azért, mert... mert bizonyos fajta lapokat osztottak nekünk... ez még nem jelenti azt, hogy nem dönthetünk úgy, hogy fölébe kerekedünk a végzetünknek... egy olyan végzetnek, amit egyikünk sem maga választott.

Hihetetlen, hogy valaki, aki ilyen gyönyörű, hús-vér ember legyen.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 5.

(Bella szemszöge)

Miután ki cipelt az a valaki a kórteremből el engedett és maga felé fordított. Mikor meg pillantottam az aranybarna szemeket egyből tudtam hogy Edward az. Attól a szem pártól mej nekem a Világot jelentette el olvadtam.

"Hé Bells ez most nem jó ötlet. A lányod éppen bent van a műtőben te pedig olvadozol egy olyas valakitől aki el hagyott"gondoltam magamban.

-Edward-suttogtam, majd a döbbenettől le ültem egy székre.

-Örülök hogy újra látlak Bella-mondta és úgy tett mintha 4 évvel ezelőtt mi csak valami haverok lettünk volna. Talán ezért is hagyott el.

-Hát még én-mondtam inkább magamnak. De Edward figyelmét fel keltette.

-Mondtál valamit?-kérdezte Edward. Én csak meg ráztam fejem ezzel jelezve hogy nem majd ez után a padlót kezdtem fixírozni.

-Szóval van egy lányod?-mondta és hangjából ki lehetett venni azt a sok fájdalmat.

-Kettő-helyesbítettem ki.

-Oh szuper-mondta inkább magának mint nekem.

-És mi a rendes nevük-kérdezte érdeklődést színlelve.

-Heather Parker és Amy Cullen-válaszólatm és a Cullen szót próbáltam halkan ki mondani. Kíváncsiságtól hajtva Edwardra emeltem tekintetem.

-Én ezt nem értem-rázte meg a fejét.

-Edward Amy a te lányod.-mondtam majd el indultam az ajtó felé. Mikor a kilincsre tettem kezem egy hideg bár számomra kellemes kéz fogta mag a karom. Mikor meg fordultam Edward arca pár centire volt az enyémtől.

-Hogy érted azt Bella hogy Amy az én lányom kérdezte zavarodottan Edward.

-Talán nem emlékszel arra a napra esetleg amikor lefeküdtünk-kérdeztem szarkaztikusan.

-De hisz a vámpíroknak nem lehet gyerekük-mondta oly halkan hogy emberi fül számára ne legyen hallható.

-Azt hiszed hazudok?-kérdeztem hangom pár oktávval fel emelve ezzel is el érve hogy minden szem pár ránk szegeződjön.

-Én ilyet nem mondtam-szólalt meg Edward nagyon halkan.

-Az lehet hogy nem mondtál ilyet de utaltál rá.-háborodtam fel.

-Tudod Edward amit tettél te és a családod az számomra megbocsájthatatlan, de én mégsem vagyok se rád se a családodra mérges mert tiszta szívből szeretlek titeket. De az hogy olyannal vádolsz ami nem is igaz kétszer is meg gondolom hogy téged ne utáljalak e meg-mondtam és ha ember lettem volna már rég patakokban folytak volna könnycseppjeim.

-Én hiszek neked Bella de Amy biztos hogy az én lányom.-

-Nem. Tudod miután el mentél és össze törted a szívem és vele együtt az érzéseim el mentem sétálni és az első velem szembe jövő alakkal gyereket csináltam hogy majd rád fogjam hogy Amy a te lányod. Úgy ismersz engem Edward Cullen hogy fűvel fával le fekszem-ordítottma mire ismét több szem pár is ránk szegeződött. Edward rám nézett majd meg fogta karom és el kezdett kifele húzni.

-Engedj el Edward-mondtam majd próbáltam karom ki szabadítani az erős kezek fogságából több kevesebb sikerrel. Miután ki ráncigált Edward a kórházból meg állt a parkolóban majd el engedett.

Mi a frászt csinálsz-mondtam.

-Még hogy én mi a frászt csinálok. Te mit csinálsz. 4 év múlva újra találkozunk és akkor azt állítod hogy van egy 4 éves kislányom ami képtelenség-ordított Edward.

-Hm nem semmi vagy Edward Cullen. Na ide figyelj. 4 én után ismét látlak titeket ez számomra fontos mert nekem ti jelentettétek a családot, de amint el mondtam hogy van egy lányod akiről eddig nem tudhattál mert el hagytál egyből fel háborodsz és ki osztasz. Pedig én nem kértem azt hogy ezentúl neveld te a kislányt, sőt én semmit sem kértem tőled. De tudod mit amint Amyt ki engedik a kórházból én fogom a sátor fám és tovább állok a gyerekeimmel együtt hogy neked és családodnak jobb legyen. Oké-ordítottam majd vissza indultam a kórházba. Mikor be léptem a kórházba Heather zavarodottan nézett rám.

-Mi történt anya-kérdezte

-Semmi-válaszóltam szárazon majd tovább indultam volna ha a világ számomra két csodája elém nem áll.

-Bella magyarázatot kérünk.-mondta egyszerre Rose és Alice.