Múlt és Jövő plusz a szerelem 5.

(Bella szemszöge)

Miután ki cipelt az a valaki a kórteremből el engedett és maga felé fordított. Mikor meg pillantottam az aranybarna szemeket egyből tudtam hogy Edward az. Attól a szem pártól mej nekem a Világot jelentette el olvadtam.

"Hé Bells ez most nem jó ötlet. A lányod éppen bent van a műtőben te pedig olvadozol egy olyas valakitől aki el hagyott"gondoltam magamban.

-Edward-suttogtam, majd a döbbenettől le ültem egy székre.

-Örülök hogy újra látlak Bella-mondta és úgy tett mintha 4 évvel ezelőtt mi csak valami haverok lettünk volna. Talán ezért is hagyott el.

-Hát még én-mondtam inkább magamnak. De Edward figyelmét fel keltette.

-Mondtál valamit?-kérdezte Edward. Én csak meg ráztam fejem ezzel jelezve hogy nem majd ez után a padlót kezdtem fixírozni.

-Szóval van egy lányod?-mondta és hangjából ki lehetett venni azt a sok fájdalmat.

-Kettő-helyesbítettem ki.

-Oh szuper-mondta inkább magának mint nekem.

-És mi a rendes nevük-kérdezte érdeklődést színlelve.

-Heather Parker és Amy Cullen-válaszólatm és a Cullen szót próbáltam halkan ki mondani. Kíváncsiságtól hajtva Edwardra emeltem tekintetem.

-Én ezt nem értem-rázte meg a fejét.

-Edward Amy a te lányod.-mondtam majd el indultam az ajtó felé. Mikor a kilincsre tettem kezem egy hideg bár számomra kellemes kéz fogta mag a karom. Mikor meg fordultam Edward arca pár centire volt az enyémtől.

-Hogy érted azt Bella hogy Amy az én lányom kérdezte zavarodottan Edward.

-Talán nem emlékszel arra a napra esetleg amikor lefeküdtünk-kérdeztem szarkaztikusan.

-De hisz a vámpíroknak nem lehet gyerekük-mondta oly halkan hogy emberi fül számára ne legyen hallható.

-Azt hiszed hazudok?-kérdeztem hangom pár oktávval fel emelve ezzel is el érve hogy minden szem pár ránk szegeződjön.

-Én ilyet nem mondtam-szólalt meg Edward nagyon halkan.

-Az lehet hogy nem mondtál ilyet de utaltál rá.-háborodtam fel.

-Tudod Edward amit tettél te és a családod az számomra megbocsájthatatlan, de én mégsem vagyok se rád se a családodra mérges mert tiszta szívből szeretlek titeket. De az hogy olyannal vádolsz ami nem is igaz kétszer is meg gondolom hogy téged ne utáljalak e meg-mondtam és ha ember lettem volna már rég patakokban folytak volna könnycseppjeim.

-Én hiszek neked Bella de Amy biztos hogy az én lányom.-

-Nem. Tudod miután el mentél és össze törted a szívem és vele együtt az érzéseim el mentem sétálni és az első velem szembe jövő alakkal gyereket csináltam hogy majd rád fogjam hogy Amy a te lányod. Úgy ismersz engem Edward Cullen hogy fűvel fával le fekszem-ordítottma mire ismét több szem pár is ránk szegeződött. Edward rám nézett majd meg fogta karom és el kezdett kifele húzni.

-Engedj el Edward-mondtam majd próbáltam karom ki szabadítani az erős kezek fogságából több kevesebb sikerrel. Miután ki ráncigált Edward a kórházból meg állt a parkolóban majd el engedett.

Mi a frászt csinálsz-mondtam.

-Még hogy én mi a frászt csinálok. Te mit csinálsz. 4 év múlva újra találkozunk és akkor azt állítod hogy van egy 4 éves kislányom ami képtelenség-ordított Edward.

-Hm nem semmi vagy Edward Cullen. Na ide figyelj. 4 én után ismét látlak titeket ez számomra fontos mert nekem ti jelentettétek a családot, de amint el mondtam hogy van egy lányod akiről eddig nem tudhattál mert el hagytál egyből fel háborodsz és ki osztasz. Pedig én nem kértem azt hogy ezentúl neveld te a kislányt, sőt én semmit sem kértem tőled. De tudod mit amint Amyt ki engedik a kórházból én fogom a sátor fám és tovább állok a gyerekeimmel együtt hogy neked és családodnak jobb legyen. Oké-ordítottam majd vissza indultam a kórházba. Mikor be léptem a kórházba Heather zavarodottan nézett rám.

-Mi történt anya-kérdezte

-Semmi-válaszóltam szárazon majd tovább indultam volna ha a világ számomra két csodája elém nem áll.

-Bella magyarázatot kérünk.-mondta egyszerre Rose és Alice.