Új rész

Miután már vagy egy órája sétálgattam az utcákon reménytelenül egy táblán akadt meg szemem. Egy kisebb könyves bolt elé volt kirakva a tábla mellyen az állt hogy részmunka időre keresnek diák munkásokat. Lassan besétáltam a boltba, ahol a pult mögött egy öregedő bácsi állt.
-Őőő… Jónapot-mondtam majd közelebb léptem a pulthoz.
-Jónapot kisasszony miben segíthetek-kérdezte kedvesen az idős úr.
-Láttam kint egy táblát melyre az volt írva, hogy részmunkaidőre keres diák munkást, és hát szeretnék jelentkezni, ha még szabad az állás.-mondtam.
-Oh persze hogy szabad az állás, és ha elfogadja, akkor már holnap kezdhet-mondta boldogan majd föl állt és kezét ismerkedésre nyújtott.
-Én Joe Milano vagyok-
-Oh mint a Bűbájos boszorkákból Alyssa Milano.-mondtam viccelődve mire a bácsi fura képet vágott.
-Na mindegy amúgy engem Isabella Swannak hívnak-mondtam majd kezet, fogtam az öregúrral.
-Oké akkor fel vagy véve. Itt vannak a papírok.-mondta majd kezembe nyomott egy rakat papírt.
-Oh köszönöm és kérhetnék még valamit.-
-Persze de most először én kérem, azt hogy tegezzél-mondta Joe vidáman.
-Oké Joe. Szóval szeretnék egy papírt ki tenni, mert lakótársat keresek és szeretném a másik szobát meg hirdetni, ha nem baj-mondtam mosolyogva.
-Én felőlem rendben van-mondta mosolyogva. Miután mindent meg beszéltünk el indultam hazafele. Aznap már nem tettem semmit.
Másnap reggel bementem a suliba beiratkozni mivel ez tegnap el maradt. Miután beiratkoztam el indúltam újdonsűlt munkahelyemre.
-Jó reggelt Joe-köszöntem kedvesen miután a pultra raktam a rakatnyi kitöltött papírt.
-Szia Isabella. Képzeld, van egy jó hírem. Az unokám Maya is ide jár suliba és szeretne közelebb költözni én meg említettem, hogy te lakótársat keresel. Szóval Maya szívesen jelentkezne, és felezve fizetné a lakbért meg mi egyebet, ha neked meg felel.-mondta Joe én, pedig lassan de nehezen fel fogtam gyors beszéléséből, hogy akadt egy jelentkező lakótársnak.
-Oh persze. Örülnék neki, ha lenne egy lakótársam, mert legalább nem lennék egyedül-mondtam mosolyogva, bár belül szívem fájt hogy nem lehetek egyedül a magányommal és a törött szívemmel, de ha ki kell fizetni a lakbért, akkor nincs sok választásom.
-Akkor ezt meg beszéltük úgy, ahogy de ma úgy is bejön az unokám és akkor meg beszélhettek mindent-
-Oké de addig is lássunk neki a munkának. Hol kezdjem-kérdeztem miközben fejem a könyveket vizsgált.
-Jött pár új könyv azokat kellene ki hozni a raktárból és a megfelelő helyre rakni.-mondta Joe mosolyogva majd a raktár felé intett. Miután beléptem a poros kis szobába a dobozokhoz sétáltam melyek még bontatlan állapotban voltak. Oda lépkedtem majd ki bontottam a dobozt. Kivettem belőle pár könyvet majd elindultam ki a polcokhoz.
Már egy ideje pakolásztam mikor kezembe meg akadt egy könyv. A borító kék volt és egy rózsaszál volt az elején. Mikor tekintetem az előbb észre nem vett íróra tévedt szívem egyszerre akart meg állni és ki ugrani a helyéről.
-Az érem két oldalán írta Dr. Carlisle Cullen-suttogtam majd ismét az íróra tévedt tekintetem. Ujjammal végig simítottam a dombornyomatú néven. Meg hallottam hogy valaki közeledik a raktár felé. Fel akartam állni és letörölni azt a pár könnycseppet, ami kifolyt szememből de mintha meg kövültem volna.
-Oh Isabella nem láttad… Jaj elnézést nem akartalak zavarni.-én közben könnyeimet letörölve és fejem csóválva jeleztem, hogy nem zavart meg semmit-Nocsak meg találtad Dr. Cullen könyvét.Ő egy igazán kedves ember. Bár még soha nem találkoztam vele és még ő is csak ezt az egy könyvet írta és adta ki de, én már olvastam ez az ember csupa szívből ír.-mondta Joe majd ki, vette kezemből a könyvet meg fodította és úgy, nyújtotta vissza. Mikor a borítón meg láttam Carlisle nyugodt arcát újra úrrá lett rajtam a sírás.
-Mi a baj Isabella-kérdezte Joe madj leült a kis székre, ami nekem lett be téve, ha esetleg elfáradnék.
-Elvihetném ezt a könyvet. Persze ki fizetem de, muszáj elolvasnom-mondtam szipogva miközben a könyv lapjait lapozgattam.
-Persze nyugodtan vidd csak el. És nem kell ki fizetni, na de most vissza a munkához.-mondta mosolyogva majd ki lépett a raktárból. Miután elraktam a könyvet táskámba újra neki, láttam a munkának. Még a délután folyamán Joe unokája Maya is bejött hogy meg beszélje a dolgokat. Elég rendesnek tűnt és a hétvégén már be is tud és fog is költözni.
Miután bezártam a boltot mivel Joe meg kért rá haza siettem, hogy minél előbb el tudjam olvasni a könyvet. Miután haza értem táskámból ki vettem a könyvet és a délután bebútorozott házban lévő fotelbe ültem. A könyvet igen óvatosan és vigyázva nyitottam ki. Féltem de nem tudom mitől.
-A könyvet ajánlom lányomnak Bellának, aki mindig is az életünk része marad, ha ő már nem is gondol így ránk-olvastam miközben e pár szó hallatán könnyeim újra kicsordultak. De nekem ezt nem szabad. Nem érzékenyülhetek el pár sor láttán. Hiszen ők elhagytak és Edward azt, mondta, nem szeret de, én akkor is őt fogom most és mindörökre szeretni, hogyha ezt ő nem is veszi tudomásul. Még aznap este ki olvastam a könyvet így másnapra karikás szemek társaságában ébredtem.
Miután rendbe szedtem magam elindultam újdonsült iskolám felé. Bártoltalan léptekkel indultam első órámra, ami biológia volt. Félve léptem be az osztályba, ahol amint beléptem nagy csend kerekedett. Lassan elindultam a tanár felé, aki mosolyogva nézett rám.
-Jónapot Isabella Swan vagyok.-mondtam miközben oda nyújtottam a papírt a tanárnak.
- Én Mrs.Jason vagyok a biológia tanár és még pár órán is velem, találkozhatsz. Van számodra egy hely.-mondta majd egy lány felé mutatott, aki nem más volt mint Maya. Oda mentem a padhoz majd leültem és meg húztam magam. Az óra unalmasan ment. Miután ki csengettek Maya felém fordult. Rám mosolygott majd intett hogy kövessem.
-Helló Isabella-mondta miközben az ebédlő felé vette az irányt. Miután oda értünk egy asztalhoz, ahol még rajtunk kívül négyen ültek le ültünk.
-Isabella ők itt a barátaim és mostantól a tied is. Személy szerint Jenny, Cody, Seth és Lily-mondta miközben kezével hadonászott.
-Srácok ő itt Isabella Swan. Forksból jött, úgyhogy még új-mondta mosolyogva. A Seth nevű fiú kikerekedett szemekkel nézett nevem hallatán.
-Isabbela Swan Charlie Swan lánya és a Cullen fiú csaja. Hát ezt nem hiszem el-mondta inkább magának. Ahogy jobban meg figyeltem ő is ugyanolyan rézbőrű, mint Jacob.
-Van egy olyan érzésem, hogy te nagyon jól ismersz engem de, nekem gőzöm sincs, hogy te, ki vagy-mondtam.
-Oh én Seth Clearwater-mondta most már felszabadúltabban.
-Hogy az istenért nem kerülhetem el a sorsom-kérdeztem magamtól de Seth csak röhögött.
-Na emlékszel már rám. Talán egyszer találkoztunk mikor Jacobbal voltál-mondta.
-Jah biztos.-mondtam.