Mivelmég nincs cím most is azt írom hogy Itt az új rész

Előre szólok hogy ez egy depressziós rész lessz. Szóval ja. Sajna most csak ilyen jött mert a kedvem is ilyen. De ne higgyétek azt hogy én is olyanokat csinálok mint a Bella. A következő rész kedd felé várható de majd előre szólok. Addig is kellemes olvasgatást kívánok.
Puszy Andy

Miközben én és Seth szócsatát és értetlenségi csatát vívtunk a többiek értetlen fejjel figyeltek ránk.
-Szóval ti ismeritek egymást-kérdezte Maya meg törve a kínos csendet.
-Többé kevésbé-mondtam majd az előbbieket hallva mélyen magamba zuhantam. Én soha nem voltam csak egy csaj Edward életében mármint én így gondolom de, kitudja, hisz el hagyott akkor lehet, hogy mégis.
-Na és mi van a vé… mármint a Cullenékkel?-kérdezte Seth a vérszívó szó végét leharapva.
-Elmentek és már nincs olyan, hogy Cullen csaja. Értetted-kérdeztem az utolsó szót talán túl gonoszan meg nyomva.
-Jólvan na nyugi vampire girl. Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit.-mondta Seth bennem, pedig kezdett fel menni a pumpa. Minden szó rá és régi családomra emlékeztettet.
A sírás szélén állva fel pattantam helyemről és el kezdtem futni. Ki csapódtam az ajtón majd elindultam haza. Semmi kedvem nem volt vissza menni még egy szó és én asszem szétrobbantam volna. Nagy sebbel, lobbal haza rohantam majd miután beléptem a házba, zokogásba törtem ki. Életem legrosszabb perc volt minden egyes érte hullatott könny. Hiába fogadtam, meg hogy nem fogok utána bánkódni és elfelejtem, ez nem megy olyan könnyen mit, ahogy gondoltam.
Legszívesebben egyből meg öltem volna magam, hogy vége legyen minden fájdalmamnak de, miután Charliera és Reneere gondoltam meg gondoltam magam és egy kevésbé fájdalmas megoldásba kapaszkodtam.
Berohantam a fürdőbe majd a szekrényből elő vettem egy pengét és csuklóm felé emeltem.
-Ezt neked Edward Cullen-mondtam majd csuklómhoz nyomtam az éles pengét.
A vér szépen lassan folyt le kezemről a padlóra azt beterítve. Remegő kezemmel még kétszer végig húztam csuklómon a pengét majd a mosdókagylóba, dobtam én, pedig összeroskadva dőltem neki a fürdőkádnak. Sírásom nem akart múlni. Mintha a fájdalom direkt kínozna engem. Miután ki sírtam magam nagy nehezen feltápászkodtam majd kezemre csavartam egy törülközőt. Próbáltam a padlóról és a csapról eltüntetni minden véres jelet több-kevesebb sikerrel.
Miután végeztem a fürdőben ki botorkáltam majd el indultam a szobámba de akkor meg csörrent a telefon.
-Szia Bella minden rendben?-kérdezte Maya kétségbe esett hangon.
-Persze nyugi csak egy kisebb sokk lett úrrá rajtam-mondtam nyugtatólag bár a hangom egyáltalán nem úgy csengett.
-Biztos hogy jól vagy ne menjek oda-kérdezte idegesen
-Nem arra nincs semmi szükség. Maradj csak nyugottan-mondtam majd ki nyomtam a hívást.
Becammogtam a szobámba és bedőltem az ágyba.
Ismét úrrá lett rajtam a sírás, amit semmi és senki nem tudott meg akadályozni. Csendes zokogásba törtem ki és arcomat a párnába temettem. A sírástól lassan elnyomott az állom már csak arra ébredtem, hogy valaki erősen rázogat, és a nevemet mondogatja idegesen.
-Isabella, Bella kelj fel. Ne akard rám hozni a szívbajt-mondta Maya kétségbe esett hangon. A mai nap után el is felejtettem hogy Maya ma költözik ide. Lassan nyitottam ki szemem. Féltem. Féltem, hogyha most szem kinyílik, akkor minden rossz visszatér, és újra felzaklat.
-Lassan de kinyitottam szemem és szembe találtam magam Maya ijedt és kétségbe esett arcával.
-Mond te meg örűltél-emelte meg kezem, amit már nem fedett semmi csak a vágások ládszótak.
-Nem tudom, miért teszed ezt de, ha nem hagyod abba kénytelen, leszek szólni az apádnak-mondta idegesen majd meg lengette a szemem előtt a vér, áztatta törülközőt.
-Na ha jobb állapotba leszel, magyarázatott, kérek, mert nem szeretném, ha titkok között élnénk, akár barátok vagyunk, vagy leszünk akár nem-mondta majd ki ment a szobából az ajtót jó erőse becsapva. Jaj ha elmondanám az igazságot, akkor holnap már a sárga házban kötnék ki. De végül is igaza van.
Elmondok neki mindent, persze ami abba a körbe tartozik, ahol nincsenek vámpírok nyomkövetők és Victoria.
Nagy nehezen ki keltem az ágyból majd elindultam kifele. Mikor ki nyitottam az ajtót Mayát a kanapén találtam éppen egy könyvet olvasott.
-Jobban vagy-kérdezte most már sokkal kedvesebben. Miután bólintottam ő egy aprót mosolygott.
-Ha nem akarod el mondani, nem kell, de kérlek, többet ne tegyél ilyen baromságot. Értetted-kérdezte.
-Télleg kíváncsi vagy mindenre-kérdeztem miután leültem mellé a kanapéra. Miután bólintott egy aprót én el kezdtem hosszú mondókámat.
-Minden akkor kezdődött mikor Forksba költöztem az apámhoz-mondtam majd egy mély levegőt vettem. És folytattam. Nagyábból mindent elmondtam tömören. Hogy a felejtés miatt költöztem ide Alaszkába, hogy életem értelme elhagyott és hogy a családom is cserbenhagyott. Persze azt a részt ki hagytam a sztoriból, hogy a családom vegetáriánus vámpírokból áll és hogy én is vámpír akartam lenni. Egy közülük, aki leélheti életét igaz szerelmével.
-Szóval ez az Edward elhagyott téged, de a hangodból ki véve te még mindig szereted őt-mondta majd meg hatottan nézett rám.
-Nagyábból-mondtam majd kezem az égetős sebhelyre tettem a csuklómon. Maya rá pillantott majd a konyha felé vette az irányt.
-Ahogy elnézem, míg én aludtam te ki ismerted magad-mondtam mosolyogva miután kezében jeges pakolással visszatért.
-Ne tereld a szót Bella. Mi a francért vágtad meg magad. Nagyon örülnék egy jó magyarázatnak, amit el is hinnék-mondta majd rosszallóan nézett rám.
-Ez az egész csak…-
-Csak?-kérdezte
-Csak úgy jött-mondtam majd meg rándítottam vállam. Maya fejét csóválva fel állt majd ismét a konyhába ment. Miután visszatért egyik kezében, egy nyugtató másikban, pedig egy pohár tea volt.
-Ezt vedd be, jót fog tenni ne félj-mondta majd fel állt fel, vette kabátját és az ajtóhoz indult.
-Na ide figyelj én most el, megyek bevásárolni, mert a hűtő üres. Kérlek, míg nem vagyok, itthon ne tegyél semmi marhaságot. Rendben?-
-Megígérem-mondtam majd hevesen, bólogattam.