Múlt és Jövő plusz a szerelem 9.

(Bella szemszöge)

-Haza mentek és egy bizonyos Esme nevű nőt hoznak, ide azt mondták-

-Na már csak ez hiányzott.-

-Miért ki az Esme?-kérdezte Heather kíváncsian.

-Ő Edward édesanyja és Amy nagymamája-mondtam majd lehuppantam egy székre.

-És mért ba hogy ő ide jön-kérdezte lányom értetlenül.

-Tudod Heather Esme számomra nagyon sokat jelentett és még jelent most is és hogy újra láthatom az számomra öröm de egyrészt félek is hogy nem lesz erőm és a magam köré épített fal egyszer csak leomlik.-suttogtam és ha tudtam volna akkor most sírtam volna.

-Nyugi anya. Ennyire csak nem lehet rossz a dolog. Ahogy elnéztem a két lány Alice és Rose nagyon, örültek neked. És a doki és Edward is-mondta lányom nyugtatás képen de én még inkább zaklatott lettem.

-Nem hiszem hogy Edward annyira örült nekem. Hisz te is láttad hogy egy másik nővel csókolozott.-mondtam majd fel álltam, és el kezdtem járkálni.

-Jaj anya ne csináld. Látni lehetett köztetek, hogy még mind ketten teljesen egymásba vagytok habarodva.-mondta mire nálam elszakadt a cérna.

-Heather ami 4 ével ezelőtt történt soha de, soha nem fog meg történni, ha rajtam múlik. Elhagytak és az érzéseimmel, nem törődtek. Te nem tudhatod hogy milyen voltam.-ordítottam mire minden szempár rám és lányomra szegeződött.

-Igazad van én, nem tudhatok SEMMIT.-ordította Heather majd ki rohant a korházból.

-Elnézést.-mondtam majd emberi tempóban Heather után futottam.

-Hé Heather várj. Kérlek szépen álj meg. Amit mondtam nem gondoltam komolyan. Kérlek, várj-ordítottam de miután rá jöttem hogy lányom az istennek sem fog meg állni így abba hagytam a futást és szépen lassan el indultam vissza a korházba. Nem figyeltem előre így azt sem vettem észre, hogy előttem valaki áll csak akkor mikor neki mentem.

-Hogy az a………-kezdtem volna káromkodni, de egy erős kéz a számra tette kezét. Mikor fel pillantottam meg győződtem róla, hogy Edward az.

-Fel ébredt és téged szeretne-mondta szárazon majd le, vette kezét a számról és szemeimbe nézett minek következtében én is bele, néztem szemébe.

-Köszönöm hogy szóltál.-mondtam majd szemeitől elszakadva el indultam Amyhez. Miközben mentem az üveg ablaknál meg álltam és benéztem. Kisebb meglepetésemre három számomra nagyon is ismerős volt bent. Alice, Rose és Esme. Csak figyelték a kislányt de, ahogy elnéztem egyikük, se mert nagyon hozzá nyúlni. Ahogy Amyre pillantottam ő is csak figyelte a számára három vadidegen nőt. Párat pislogott majd felém nézett és ezzel el érte, azt hogy a bentlévők is rám nézzenek. Mind a hármójuk szeme csillogott a boldogságtól és a meghittségtől. Rájuk mosolyogtam majd azt ajtó felé vettem az irányt. Mikor kezem a kilincsre tettem egy mély levegőt vettem majd benyitottam. Esme amint meg pillantott az ajtó mögött egyből oda jött hozzám és meg ölelt.

-Jaj édes kincsem. Annyira de annyira hiányoztál-mondta majd szorosan meg ölelt és egy puszit nyomott arcomra.

-Szia Esme-mondtam majd szorosan meg öleltem Esmét. Nagyon boldog voltam, amit a körülöttem növekvő vörös rózsabokor is bebizonyított.

-A francba-mondtam majd elengedtem Esmét ölelésemből és ki léptem a körülöttem növekvő rózsabokor közül.

-Anyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú-húzta el Amy nyávogását. Fejem felé fordítottam majd oda mentem hozzá és ki vettem az ágyból mivel ennyit meg engedett Carlisle. Meg pusziltam forró homlokát majd szorosan magamhoz öleltem.

-Kik azok a csinos nénik-kérdezte mosolyogva Amy mire én fejem az említettek felé fordítottam és elmosolyodtam. Esme, Alice és Rose is elmosolyodott és mintha mindhármojuk meg is hatódott volna.

-Ő Esme-

-És ők, pedig Rosalie és Alice-mondtam. Amy el kezdett kapálózni kezembe ezzel jelezve, hogy ő most azzonal azt szeretné, hogy tegyem le. Eleget tettem kérésének és letettem. Mikor lábai elérték a földet ő egyből oda rohant Aliceékhez majd előttük meg torpant és hátra fordult. Miután bólintottam ő mindhármojukat meg ölelte.

-Látszik, hogy a te lányod-mondta Esme miközben karjaiba vette Amyt. Ezen elmosolyodtam. Boldogságomból a telefon csörgése szakított ki. Ki vettem zsebemből majd miután meg nyomtam a „fogadás” gombot bele szóltam.

-Halló-

-Bella te vagy az-

-Igen Emma. Miért hívtál?-

-Itt van Heather és beszélni szeretne veled-

-Add oda neki a telefont.-

-Anyu-

-Igen én vagyok.-

-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiekért-

-Nincs semmi baj de, szeretném, ha visszajönnél ide a kórházba-

-Oké szeretlek, szia-

-Én is szeretlek-mondtam majd visszatettem zsebembe a telefont.

-Anya éhes vagyok-szólalt meg Amy egy hosszas csönd után. Oda sétáltam Esméhez majd átvettem Amyt és visszatettem az ágyba.

-Csak emberi ételt ehetsz-mondtam miközben felé hajoltam. Ő egy aprót bólintott bár látszott rajta hogy nem tetszik, de azért nem kezdet el hisztizni.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 8.

-Gondolom már hallottad, hogy én az „állítom” hogy Amy Edward gyermeke-mondtam és bele néztem Carlisle szemébe.

-Igen és ezért is szeretnék beszélni veled-mondta elgondolkodva.

-Nem hiszel nekem-mondtam majd fel álltam, és el kezdtem fel s alá járkálni.

-Én nem mondtam ilyet Bella. Én hiszek neked mindig is hittem neked ezt te is jól tudod-mondta és észre lehetett venni hangjában az apai szigort.

-Ez kedves-mondtam majd meg álltam egy helyben. Ahogy Carlislera néztem, láttam, hogy elgondolkodva figyel engem. Nem tudtam, hogy min gondolkodhatott ennyire de, asszem nem is akarom meg tudni.

-Mikor született Amy?-kérdezte Carlisle

-4 évvel ezelőtt Július. 20.-án-mondtam és tudtam, hogy Carlisle tisztában van, azzal hogy Edward is akkor született.

-Edward is abban a hónapban és ugyanazon a napon született.-mondta és meg hatódottan nézett rám.

-Tudom-válaszóltam majd a táskámban kezdtem el kutakodni. Miután megtaláltam, amit szerettem volna át nyújtottam Carlislenak.

-Mi ez?-kérdezte és kérdően nézett rám.

-Születési nyilatkozat-mondtam. Carlisle ki nyitotta a kis könyvet majd el, kezdte lapozgatni.

-Eléggé arányosan növekedett-mondta miközben a kis füzetett tanúlmányozta.

-Igen de ezt is csak azzal tudtam el érni ha emberi étel mellett vérrel is etetem.-mondtam mire Carlisle szemei ki kerekedtek.

-És msot milyen ételen él?-kérdezte kíváncsian.

-Rendes emberi ételt szoktam neki adni de, szoktunk vadászni is menni, mivel ha egy héten legalább egyszer nem ihat, akkor nem hajlandó semmilyen ételt lenyelni.-mondtam.

-Bella elmesélnéd hogy mi jellemző Amyre vámpír énjéből?-kérdezte. Miután bólintottam bele kezdtem mondókámba.

-Most kezdet el óvodába járni mivel 2-től 4 éves koráig, azaz mostanáig nagyon gyorsan fejlődött egy ember gyermekhez képest. Emberi ételen él és mellette vérrel de jobban szereti a vért. Van két ereje is. Az egyik hogy egy érintéssel is meg tudja mutatni mindenkinek az emlékeit a másik, pedig hogy képes több emberrel is a jövőbe vagy mondjuk például a múltba vissza menni, ha nagyon szeretné. Nagyon okos 4 éves lettére. Hát asszem ennyi, amit úgy gondolok, hogy tudnod kéne Amyről.-mondtam majd egy nagy levegőt vettem.

-Köszönöm hogy ezt mind meg osztottad velem Bella. Ez sokat jelent számora.-mondta majd oda jött hozzám és meg ölelt. Jól esett hideg ölelése de tudtam, hogy egyszer majd ismét elmennek és az a lyuk a lelkemben, ami talán most összeforrt majd ismét tátongni fog és akkor ismét depresszióba esek. De ezt most nem tehetem, mert két lányom van akikért „élnem” kell.

-Valami baj van-kérdezte Carlisle és közben arcomat, fürkészte.

-Nincs semmi csak el, gondolkodtam valamin-mondtam majd pár lépést hátrébb léptem de, ép csak annyit hogy Carlislet egészébe lássam.

-Nagyon hiányoztál az egész családnak Bella még Rosenak is-mondta Carlisle majd visszaült az asztal mögött lévő székre.

-Elhiheted, hogy ti is hiányoztatok nagyon nekem-mondtam meghatódva majd én is vissza, ültem eredeti helyemre.

-A kislány tudja hogy ki az apja?-kérdezte.

-Nem csak a nagyobbik lányom-mondtam mire a nagyobbik lányom szóra Carlisle szemei ki kerekedtek.

-Nem vérszerinti lányom egy ismerősöm lánya, akinek a férje egy vámpír volt és született egy gyerekük majd a lány meg halt a pasas pedig el tünt így magamhoz vettem Heathert-mondtam röviden és tömören.

-Értem-

-Akkor rendben. De ha nem bánod én most szeretném meg nézni Amyt.-mondtam majd az ajtó felé indult.

-Remélem még lesz rá alkalmunk hogy, beszélgessünk-mondta Carlisle. Ki nyitottam az ajtót de még előtte visszafordultam.

-Hidd, el még sok mindent meg kell beszélnünk. És én is szeretnék egy csomó mindent kérdezni, úgyhogy egy ideig nem szabadúlsz tőlem-mosolyogtam Carlislera majd ki léptem az ajtón és elindultam a kórterem felé melyben Amy feküdt. Mikor benyitottam egy kellemes de mégis mérgesítő látvány fogatd. Edward ott ült Amy mellet és Amy pici kezét fogta. Meghatódva és csendben néztem őket, de mégis dühített hogy előbbi incidensünknél Edward egy lánnyal csókolózott.

-Edward kérlek, hagyd el a szobát-szóltam halkan és lágyan, mert nem szerettem volna fel ébreszteni Amyt. Edward nem mozdult csak ült egy helyben és lányom, azaz a lányunk kezét fogta. Valahogy most az egyszer nem volt szívem elszakítna Edwardot egy ilyen gyönyörű égi tüneménytől, mint Amy. Ezért inkább oda sétáltam az ágy másik feléhez és meg simítottam apró arcocskáját lányomnak. Hideg érintésemtől Amy meg rezzent egy kicsit de nem ébredt fel. Puha bőre most még számomra is tűz forró volt, ami egy kicsit meg is ijesztett. Edward lassan levette szemét Amyről és éreztem, hogy arcomat fürkészi.

-Gyönyörű kislány-suttogta. Mikor fel néztem, rá tudtam hogy hiba volt. Rá találtam gyönyörű aranybarna szemeire melyek fogva tartottak és úgy éreztem, hogy le is gyengítnek. La hajtottam fejem, mert úgy éreztem tovább, nem bírok szemébe nézni. Inkább Amyt kezdtem el figyelni. Hallani lehetett gyöngéd szuszogását, amitől szinte elolvadtam. Olyan aranyos tud lenni ilyenkor.

-Tudod Edward ennél a szebb teremtésnél jobbat, nem kaphattam volna és ezt részben neked is, köszönhetem. Amúgy meg az apja gyönyörűségét örökölte-suttogtam majd fel álltam és az ablakhoz sétáltam.

-A szemeit tőled örökölte-mondta majd oda jött mellém.

-Te, mos komolyan, hiszel nekem. Elhiszed, hogy ez a gyerek tőled van és nem valaki mástól.-kérdeztem lágyan.

-Bella én neked nem tudnák nem hinni. Egy ilyen gyönyörű angyal, mint te biztos nem tud hazudni-mondta Edward lágyan majd el kezdet ajkaimhoz közelíteni. Már csak pár centi választotta el ajkainkat, de ekkor eszembe jutott, hogy Edward kint egy számomra vad idegen lánnyal csókolózott.

-Edward ez nem helyes dolog-mondtam majd eltoltam magamtól.

-Mért-kérdezte. Na jó Edward vagy meg hülyült ez alatt a 4 év alatt vagy csak hallani akarja amint én, szenvedek. Igen szenvedek ez a legjobb szó arra, ami most bennem zajlik le.

-Azt te is tudod nagyon jól Edward-suttogtam majd elindultam kifele a folyosóra. Mikor már épp ki akartam volna nyitni az ajtót Edward erős kezét, éreztem csuklómon. Lassan hátra fordultam.

-Kérlek Edward ne, nehezítsd meg az életem. Így is romokba hever. És, most pedig eressz el-mondtam szomorú hangon. Úgy tűnik, még hallgat rám Edward mivel eleresztettem kezem. Miután ki léptem az ajtón észre vettem, hogy Edward visszament a lányunkhoz és tovább fogta apró kezét Amynek. Kintről egy üveg ablakon keresztül figyeltem őket. Nem telt bele sok idő mikor két kéz erősen magához szorított. Mikor meg fordultam boldogan vettem róla tudomást hogy Heather szorít oly erősen magához.

-Szia kincsem-mondtam majd meg pusziltam feje búbját.

-Szóval ő lenne az a híres Edward Cullen Amy édesapja-nézett ki karom mögül be a szobába Heather.

-Igen-sóhajtottam majd magamhoz vontam Heathert és beszippantottam édes illatát, ami nekem annyira tetszet.

-Milyen jó neki legalább van édesanyja és édesapja. Nekem, pedig csak egy imádni való anyukám-mondta majd fejét hasamra helyezte.

-Hidd, el meg fogjuk találni az apukádat, ha szeretnéd.-mondtam.

-Én nem szeretném. Ha eddig nem volt kíváncsi rám, akkor ez után se legyen-mondta mérgesen majd egy puszit nyomott arcomra.

-Amúgy is minek nekem egy vámpír apa, ha egyenesen egy gyönyörűen káprázatosan szexi vámpír anyukám van-mondta mosolyogva mire én is meg eresztettem egy apró mosolyt.

-Ez kedves tőled köszönöm.-

-Ahogy elnézem nagyon elnyerte a tetszését Edwardnak Amy-mondta Heather majd közelebb lépet az ablakhoz és be tekintet.

-Lehet hogy elnyerte a tetszését. De Heather én bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy Edward biztosan elhiszi, e hogy Amy a saját vére és húsa-mondtam majd elindultam a vége láthatatlan folyosón.

-Hol van Rose és Alice-kérdeztem mikor ki léptünk a váróterembe.

-Haza mentek és egy bizonyos Esme nevű nőt hoznak, ide azt mondták-

-Na már csak ez hiányzott.-

-Miért ki az Esme?-kérdezte Heather kíváncsian.

-Ő Edward édesanyja és Amy nagymamája-mondtam majd lehuppantam egy székre.

-És mért ba hogy ő ide jön-kérdezte lányom értetlenül.

-Tudod Heather Esme számomra nagyon sokat jelentett és még jelent most is és hogy újra láthatom az számomra öröm de egyrészt félek is hogy nem lesz erőm és a magam köré épített fal egyszer csak leomlik.-suttogtam és ha tudtam volna akkor most sírtam volna.

Múlt és Jövő plusz a szerelem 7.

(Bella szemszöge)

-Hé Bella ne sírj-jött mellém Alice majd szorosan meg ölelt. Ölelését viszonoztam egy puszival mejett feje búbjára, nyomtam. Nem értettem mért van rajtam úrrá a sírás.

-És most konkrétan kitől is van gyereked-kérdezte barátságosan Rose. Nem értettem mire fel ez a kedves viselkedése velem, akit mindig utált. Emlékeimben Rose sose szólt egy jós szót se felém most meg olyan a viselkedése mintha évek óta barátok lennénk.

-Feltevéseim szerint Edward az. Hisz életemben először és utóljár vele voltam úgy együtt.-válaszóltam.

-Biztos ez Bella-kérdezte Rose.

-Nem hisztek nekem?-kérdeztem meg gyötörten.

-Én hiszek neked-szólalt meg Edward nagyon csendesen. Tenkitetem rá emeltem, és ahogy elnéztem, válla felett meg láttam egy lányt mely szaporán Edward felé, vette az irányt. Nem értettem a dolgot. Itt valami nincs rendben. A lány ki Edward felé tartott ugyan olyan gyönyörű volt, mint Cullenék de azért Rosenál nem volt szebb. Fehér bőre csak úgy csillogott mikor a nap egy apró fénypontja meg világította.

-Hát ez a liba meg ki-kérdezte mikor oda ért Edwardhoz és nagy meglepetésemre meg csókolta. Ahogy elnéztem Edward most minél hamarabb véget akart vetni ennek a csókna.

-Ezt én is kérdezhetném tőled-mondtam.

-Barna hosszú göndör haj, bájos arc és kedves mosoly. Te csak is Isabella lehetsz.-nyögte ki nyájasan.

-Jah én az vagyok, de még mindig nem tudom, hogy te ki a fene vagy-mondtam idegesen.

-Én Avril Swift vagyok Edward barátnője.-nyújtotta oda kezét a most már néven is ismert Avril. A megdöbbenéstől. Hátrébb léptem és próbáltam nem ki mutatni mérhetetlen fájdalmam. Úgy éreztem magam, mint 4 évvel ezelött. Amikor Edward egyedül hagyott. A tátongó sebem a mellkasomban ismét fel szakadt. Tudtam, hogyha 5 percnél tovább itt maradok, akkor nem bírom leplezni mérhetetlen fájdalmam.

-Értem-válaszólatam majd meg fordultam és el indúltem befele a korházba.

-Jó napot Amy Cullenről tud valamit.-mentem a recepciós pulthoz és kérdeztem kedvesen a titkárnőt.

-A második emeleten van az ötös korteremben. És kisasszony Dr.Cullen várja önt az irodájában. Második emelet és ki van írva, hogy Dr. Carlisle Culle.-mosolygott bájosan az ali 25 éves nő.

-Köszönöm-mondtam majd elindultam a lépcsőn felfelé. Mikor Carlisle irodája elé értem meg torpantam. Mi van, ha valami olyat akar meg beszélni velem, amihez egyáltalán nincsen kedvem. Vettem egy mély levegőt majd halkan bekopogtam. Miután hallottam a szobából egy „szabad” szót beléptem. Az iroda ugyan olyan izlésesen volt be rendezve, mint a Froksi Cullen ház.

-Szia Bella-üdvözölt Carlisle mosolyogva.

-Carlisle-mondtam majd fejemmel biccentettem felé eggyet.

-Örülök, hogy ismét találkozunk-mondta majd oda jött hozzám és szorosan meg ölelt. Rá és Esmére valahogy nem tudtam haragudni, azért amit tettek 4 évvel ezelőtt hiszen ők csak azt tették, amit jónak láttak. Rájuk mindig úgy tekintettem, mint pótszüleimre. De Edwardra és Alicre mérhetetlenül dühös voltam, mert a hozzám legközelebb álló két személy csak úgy ott hagyott engem. Ráadásúl Alice el sem köszönt.

-Hát még én-motyogtam. Carlisle hátra fordult de inkább másra terelte a szót.

-Aranyos kislányod van.-mondta.

-Szerintem is. Nagyon hasonlít az apjára-mondtam majd le, ültem az egyik székre, ami előtt egy másik széken Carlisle foglalt helyet.

-Hány éves-kérdezte kíváncsian.

-Most múlt négy éves június 20.-án-mondtam majd lehajtottam fejem, mert szomorúság lett úrrá rajtam, hiszen Edward is június 20.-án született.

-Edward is akkor született-mondta és hangjában érezni lehetett a kíváncsiságot.

-Gondolom már hallottad, hogy én az „állítom” hogy Amy Edward gyermeke-mondtam és bele néztem Carlisle szemébe.

-Igen és ezért is szeretnék beszélni veled-mondta elgondolkodva.

Egy kis előzetes a kövi részből.

-Hé Bella ne sírj-jött mellém Alice majd szorosan meg ölelt. Ölelését viszonoztam egy puszival mejett feje búbjára, nyomtam. Nem értettem mért van rajtam úrrá a sírás.

-És most konkrétan kitől is van gyereked-kérdezte barátságosan Rose. Nem értettem mire fel ez a kedves viselkedése velem, akit mindig utált. Emlékeimben Rose sose szólt egy jós szót se felém most meg olyan a viselkedése mintha évek óta barátok lennénk.

-Feltevéseim szerint Edward az. Hisz életemben először és utóljár vele voltam úgy együtt.-válaszóltam.

-Biztos ez Bella-kérdezte Rose.

-Nem hisztek nekem?-kérdeztem meg gyötörten.

-Én hiszek neked-szólalt meg Edward nagyon csendesen. Tenkitetem rá emeltem, és ahogy el néztem válla felett meg láttam egy lányt mely szaporán Edward felé vette az irányt.

Helló hoztam egy kis előzetest a következő részből. Remélem hogy holnap már az egész részt fel tudom tenni.

Puszy Andy

Hali.

Hali ide is fel raktam egy Chatet hogy könnyítsem a komunikációt. A köszönet Eszternek és Alicenek jár úgyhogy ezt nekik köszönhetitek.

Puszy Andy

Itt az új

Hali! Meg hoztam az új részt. Nekem személy szerint nagyon el nyerte a tetszésem ez a rész. Remélem nektek is tetszik.

Puszy Andy

Múlt és Jövő plusz a szerelem 6.

(Bella szemszöge)

Oo. El is felejtettem hogy ők is itt vannak. Na Bella, ebből hogy vágod ki magad.

-Bella szerintem el kéne magyaráznod, hogy ki is Amy-jött mellém Heather.

-Mi is úgy gondoljuk Bella-mondta Alice és Rose egyszerre.

-Na jó-adtam meg magam majd leültem az egyik székre mely a váróteremben volt.

-Hol is kezdjem-

-Talán az elejétől anya-szólalt meg ismét Heather.

-Oké. Ugye emlékeztek még a 18. szülinapomra mely rosszul sült el és ti úgy döntöttetek, hogy fogjátok magatok és odébb álltok.-kérdeztem. Miután mindketten bólintottak folytattam a kis mondókám.

-Na szóval miután elmentetek én teljesen magamba zuhantam egyik agyturkász után jött a másik hogy rá jöjjenek mi a bajom. De egyik doki sem tudta hogy mi lehet az mitől így magamba zuhantam. Egy ideig békén hagytak majd egy nap eszméletlenül vittek be a korházba. Tudjátok ti mily szenvedést éltem én át. A szívem darabokra tört-mondtam majd könnyek nélküli zokogásba, kezdtem. Alice nagy meglepetésemre oda jött hozzám majd meg ölelt.

-És ez után mi történt Bella-kérdezte Alice és hangjában észre lehetett venni, hogy nagy szomorú, amiatt hogy elmentek és itt hagytak engem. Észre se vettem hogy bekapcsolt az egyik erőm. Nagyon rég használtam így el is felejtettem. Álltalába akkor használom, ha boldog, vagy ha mérges és szomorú vagyok. És úgy tűnik, hogy most szomorú vagyok, mert hírtelen egy fekete rózsabokor kezdte el nőni mellettem.

-Francba-mondtam majd fel álltam és próbáltam eltakarni az emberek kíváncsi szeme elől a fekete rózsabokrot.

-Ezt te tetted Bella-kérdezte Rose meglepetten.

-Ha úgy vesszük igen-mondtam.

-Tudjátok mit mennyünk ki, mert ha bent maradunk én az egész kórházt be fogom népesíteni fekete rózsákkal.-mondtam majd meg fogtam a rózsát és ki húztam a padlóból. Miközben kifele mentem kezemben a fekete rózsával egy csomó szempár rám szegeződött.

- Mivan nem láttak méh rózsát-kérdeztem majd szaporára vettem lépteim. Miután ki értünk a parkolóba hol nem volt senki elhajítottam a rózsát és szembe fordultam Aliceel.

-Ez meg mi volt.-szólalt meg most először Edward.

-Az egyik képességem-mondtam majd meg rándítottam vállamat.

-És ez konkrétan milyen képesség is-kérdezte Alice.

-Ha szomorú vagy mérges vagyok akkor az erőm magától életre kelt és körülöttem fekete rózsákat, kezd el növeszteni. Ha pedig boldog vagyok, ugyan ez történik csak piros rózsákkal-mondtam majd ismét egy fekete rózsabokor kezdet el nőni mellettem.

-Szomorú-válaszóltam a fel nem tett kérdésre.

-Aha. Folytatnád Bella, amit előbb el kezdtél bent-kérdezte Rose.

-Oh. Na szóval miután bevittek a kórházba gépekre csatoltak melyek nekem az életet jelentették.-

-Úristen-mondta elszörnyülködve Alice.

-Nem a ti hibátok.-mondtam majd meg vontam vállam és folytattam, amit el kezdtem.

-Szóval engem a gépek tartottak életbe. Hallottam mindent, amit körülöttem beszéltek így azt is hallottam, hogy azt mondják, hogy már csak pár napom van hátra az életjelem meg figyelve. És persze ekkor hallottam, meg hogy terhes is vagyok. Charlie nagyon ki bukott de nem is az a lényeg. Menteni akartam, ami még menthető volt. Mivel csak az a kicsi marat meg Edwardból amit, én a hasamban hordtam meg akartam menteni. Tudtam, hogy ha akkor nem megyek el a korházból, akkor engem pár nap múlva le kapcsolnak a lélegeztetőről és akkor mindenek vége. Az életemnek és szerelmünk gyümölcsének is-mondtam majd Edwardra pillantottam. Arca fájdalmat tükrözött.

-Egyik este ki húzogattam magamból mindent mely életben tartott és elmentem. Persze az nem volt valami könnyű hogy ki szökjek egy korházból ígyhát bele, ültem egy tolókocsiba, míg senki se látott és azt mondtam, hogyha kérdezték, kivagyok, hogy egy rokont jöttem meg látogatni. Miután ki értem a kórházból fel ültem az első buszra mely Forksból elment. Egy ideig tengődtem az országban majd úgy döntöttem, hogy tovább állok. Egy ideig titeket próbáltalak meg keresni de 6 hónap után fel adtam a reményt, hogy valaha is láthatlak ismét titeket. A 8. hónapban jártam mikor találkoztam két lánnyal, akik ugyan úgy, mint ti vegetáriánusok voltak. Ők segítettek nekem hogy meg szülessen Amy és az egyik lány az idősebb Lily változtatott azzá, ami most vagyok-mondtam majd ismét zokogásba törtem ki.