2.Múlt és Jövő plusz a szerelem

(Rosalie szemszöge)

Ma lesz egy új munkahelyem itt Londoban. Végre nem suliba kell menni. Miközben ezt a jó hírt emésztettem el gondolkodtam azon hogy a családunk már nem ugyanaz.

Mióta el költöztünk Forksból a család szét hullot. Esme és Carlisle kivűl boldognak mutatják magukat de belűl őket is ugyanúgy meg viselte hogy el kellet jönni és Bellát ott hagyni. Jasper nagyon bánja a történteket bár nem értem mért kellet el költözni. Hiszen Bella túlélte a kis apró incidenst. Emmettet is meg viselte az hogy nincs Bella. Már aligha lehet őt nevetni hallani vagy viccelődni hallani. Néha azért nekem is hiányzik Bella. Kedves lány volt én meg úgy bántam vele mintha nem is létezne. Legjobban Alicet és Edwardot viselte meg az hogy ott kellett hagyni. Alice azót magába zuhant és csak ha kérdezik akkor válaszól. Edward pedig teljesen darabokra hullot. Nem is lehet rá ismerni. Esme nagyon félti mert Edward csak néha jön haza addig meg azt se tudjuk hogy hol a fenébe bújkál. Na de térjünk vissza a jelenbe. Végre meg engedte Carlisle hogy dolgozzak és ne csak iskolába járjak. Sok munkahelyen jártam de eddig sehol se vettek fel. De örülök is mert így akkor nem kerültem volna be egy divat tervező céghez.

-Biztos jól fogod érezni magad-mondta Esme miközben a konyhát takarította.

-Az biztos csak félek az új főnökömtől. Tudod sok mindent hallottam már róla. Elvileg nagyon ídegesítő tud néha lenni és eléggé gonosz.-mondtam.

-Szerintem elöszőr ismerd meg és aztán alkoss róla véleményeket Rose-mondta Esme. Majd ki tessékelt a házból mondván hogy indulnom kéne nehogy már az első nap késsek. Miután el indúltam azon tűnődtem hogy valyon milyen lesz dolgozni. Hisz én még divat cégnél sose dolgoztam. Miután oda értem le parkoltam majd be mentem a hatalmas épűletbe. Minden csupa fehér és kék volt. Első benyomáskánt tetszet. Miután fel mentem a megadott emeletre izgatottan léptem az asziszteshez.

-Jónapot mibensegíthetek-kérdezte kedvesen a lány aki kinézetre csak pár évvel látszot nálam idősebbnek.

-Én lennék az új gyakornok-mondtam miközben szemeimmel a falon lévő festményeket páztáztam. Olyan ismerősek voltak de nem tudtam hogy honnan.

-Oh igen Rosalie Hale ha nem tévedek.-mondta. Miután bólintottam újra az ismerős képeket keztem nézni.

-Szépek-jegyeztem meg.

-A képek. A főnökasszony hozta magával a régi othonából és el hozta ide hogy ki rakja. Bár szerintem egy kicsit olyan mintha18-19. századi stílust keltenének.-mondta az aszisztes.

-Amúgy engem Emmának hívnak-mutatkozot be majd a kezét be nyújtotta.

-Én meg Rosalie de álltalába mindenki Rosenak hív-nyújtottam én is a kezem. Furcsa mód Emma nem ilyedt meg a hideg éríntéstől.

-Heather ezen a héten ez már 10. eset hogy valamilyért be hívnak a sulidba. És legközelebb már nem lesznek el nézők hanem ki csapnak.-veszekedet valaki az irodában. Olyan ismerős volt a hangja.

-Nehogy azt hidd hogy egyfolytába ilyen s főnök csak hát a lánya Heather általába mindig bajba kerül.-mondta az aszisztens.

-Oh értem. És hány éves a főnököm-kérdeztem.

-22 éves bár pár évvel fiatalabb a kinézete.-

-És ilyen fiatalon nevel gyereket-

-Csak egy vérszerinti gyereke van a 4 éves Amy. Heather az örökbefogadott lány. Miután a lánynak meg hallt az annya Bella vette szárnyai alá Heathert-oh szóval Bellának hívják. Ez már zavar. A hangja a képek a falon és Bella.

-Szóval Bellának hívják a főnököm-kérdeztem.

-Igen bár itt a cégen belűl Isabella kisasszony vagy főnökasszony.-vílágositott fel Emma.

-Értem. Meg bocsátanál el kell intéznem egy sűrgős telefon hívást.-miután az aszisztens bólintott ki mentem majd Alice telefonszámát keztem a telefonba pötyögni.

-Haló-szólt bele Alice a telefonba.

-Alice én vagyok az Rosalie. Azzonnal gyere ide a dívat céghez.-

-De mért-kérdezte zavarodottan Alice.

-Csak gyere ide és kész. A 10. emeleten vagyok-mondtam azzal le tettem a telefont. Egy ideig várt majd Alice be toppant eléggé zavartnak látszot de nem szólt semmit csak oda jözz hozzám-

-Mit akarsz Rose-szólalt meg.

-Csak fogd be a szád és hallgas-mondtam.

-Heather nem érdekel hogy miért firkálsz wc falakra. Komolyan most már valami művészeti iskolába foglak be íratni ahol ki élheted művészi éned-ordibálat is a nő.

-De hét ez-dadogta Alice.

-Ugye szerintem is ő az.-mondtam. Majd nagy csönd ülte a várótermet és az írodát is. Egy ideig még csend volt majd a nő újra meg szólalt.

-Jó megyek-mondta gondolom a telefonba.

-Mi történ anya-kérdezte a lány.

-Amyt korházba vitték.-szólt idegesen Isabella majd valamit pakolt bent. A lány már ki jött. Köszönt nekünk majd bocsánatott kért annya viselkedéséért. Ezután egy kis ideig megint csen volt majd az ajtó ki nyílt.